2007. november 10., szombat

Új tudás

Ezen a hétvégén is voltam suliban,megint "jókat" hallottam.
Például,hogy a különböző mennyiségban a babának adott kamillatea,banán vagy alma ugyanúgy kifejthet széklet lazító-, és fogó hatást is!
És a toxoplazma vírusa,mely a macskákban található meg,és amely a terhesség alatt nagyon veszélyes,de csak újabban nézik a vérben,szóval "jobb" esetben "csak" vakságot okozhat.Rosszabb esetben,ha pont abban a fejlődési stádiumban van a magzat,ki sem fejlődik a szeme,vagy csak egy,középen...szóval a mitológiai Küklopsz nem csak dajkamese?!Mindegy,terhesen inkább ne simogass állatot,ne kertészkedj,vagy legalább utána alaposan moss kezet,ill. használj kesztyűt!
Tegnap csecsemőgondozásból megírtuk a ZH-t.Mi volt az egyik kérdés?Az,amire direkt kiemelten azt mondta a tanárnő,hogy elavult módszer,nem használjuk,nem kell megjegyezni...na mindegy,attól még sikerült,legalábbis bukta biztos nem lesz.
Ma meg leadtam a "szopis" esszét.Szerencsére,mert folyton járt az agyam és mindig változtatásra éreztem kényszert.Na ez jó magyaros lett,de kicsit elfáradtam.
Mint ahogy tegnap estére is,így történhetett meg a következő:
Nórika délután keveset aludt a Gáborral,talán a hidegfront miatt,mindegy,szóval fél nyolc körül szokott fürdeni,de már 7-kor nagyon nyűgös volt.A Gábor halkan meg is jegyezte,fürdessünk,de én (szemét módon,vagy nemtom,mi üthetett belém),csak játszottam a Babával tovább,mondván, "ej,ráérünk arra még".
Persze a fürdés után a Nóri olyan állapotba került,hogy remegve és kétségbeesetten csak sírt,csak sírt,csak sírt,se szopi,se semmi,pár korty tea,az Apjánál nyugodott meg valamelyest.
Akkor bevittem(10perc küzdés után,ami így nem tűnik soknak,de hidd el,az!) a szobájába,betettem az ágyacskájába,bekapta a hüvelykujját és már abban a pillanatban aludt is.Szerintem azt se vette észre,amikor betakargattam.Akkor már én is sírtam,amit a Gábor vígasztaló karjaiban zokogva folytattam a fürdőszobában,meg a kádban is.
Aztán fél5-ig aludt egy nyösszenés nélkül a Nórimóri.Tudom,mert szinte 10 percenként felébredtem és hallgatóztam,még jó,hogy "együtt alszunk,de mégis külön".Hajnalra persze rengeteg tejem lett,majd' megszakadt,úgy szopott,én is megnyugodtam.
Mostmár mindegy,tanultam ebből a leckéből!A gyerek kárára,de tanultam.
Vekerdy Tamás mondott valami ilyesmit,kedvenc mondásom amúgy:A gyerekek megbocsátják a Velük szemben elkövetett tévedéseinket,ha azt a szeretet motiválta.
Csak bízhatok ebben...

1 megjegyzés:

Márta írta...

Kata, én is nagyon szeretem Vekerdy mondásait, és én már nagyon sokszor tapasztaltam, hogy senki, de senki nem tud olyan könnyen és tiszta szívből megbocsájtani, mint a gyerekünk. Meg a társunk. Ha szerncsések vagyunk, és mi azok vagyunk. :)