Felszálló ágban

vagyunk,úgy tűnik!Nórika mondjuk még mindig nem akart reggelizni a kakaóján kívül,de uzsonnára megevett két dobozka pudingot!És milyen jóízűen!Persze ebédelni és vacsorázni rendesen tud már,szóval javul a helyzet!
Nagyon jókat alszik ismét,a köhögése még nem múlt el teljesen,de szépen felszakad és nem erőlteti annyira.Porszívózzuk még a nóziját,de már csak az alvások előtt,és ez nagy eredmény!
Nagyon jókedvű és olyan huncut a szeme,mint a betegség előtt!
Reméljük,a hétvégén se lesz semmi gond,ugyanis lagziba megyünk és már péntek este felvisszük Anyukámékhoz.
Szombaton "wellness" lesz délelőtt,Gábor is és én is fodrászhoz megyünk.Persze Ő nem melíroztat és nem is lesz feltűzött frizurája,szóval mire mi az Ágikabarátnőmmel a fodrásznál és a sminkesnél végzünk,gondolom majd szétunja magát.De majd este kárpótolom a lakodalomban!
Ma voltam állásmegbeszélésen.Eddig nem mertem róla nagyon nyíltan írni,nehogy túl korán örüljek,de az úgy volt,hogy tavaly nyár elején megkeresett a volt Óvodavezetőnőm (mert óvónő vagyok,ha valakinek nem lett volna eddig világos),hogy most úgyis itthon vagyok a Babával,szóval "ráérek",kezdjem el levelezőn a csecsemő gondozó és kisgyermek nevelő szakot,ami két éves és utána vissza szeretne venni dolgozni!Egész pontosan,bár még nem végzek addigra,de a Nórikával együtt menjek az új bölcsis csoportba.
Akkor vettünk egy nagy levegőt,mert hátha nem lesz többé ilyen alkalom és belevágtunk.Hogy értsétek,Nórika akkor 5hónapos volt és még 5ször szopizott.A védőnővel megbeszélve,szép lassan,fokozatosan hagyogattam el egy-egy alkalmat,ami ellen minden idegszálam tiltakozott.
Szerencsénkre Nórika szokás szerint remekül vette az akadályokat,minden újdonságot szívesen fogadott,így mire kezdődött a suli,itt tudtam hagyni Őt a Gáborral.Meghagyva persze napi 2-3 szopit,mikor hogy.Ami azóta persze már sajnos csak a múlté,hiszen a stressztől,vagy ki tudja miért,megváltozhatott a tejem íze,így januártól már nem volt hajlandó elfogadni egyáltalán!
Erre ma egy elég kellemetlen élményben volt részem,ami végül jóra fordult talán,de még mindig emésztem a dolgot.
A Vezetőnő közölte ugyanis,hogy nem vihetem magammal 2éves kora előtt a Nórit (bár ezt pont Ő javasolta annak idején),ezért azt gondolta,hogy maradjak itthon Vele 3éves koráig és akkor én mehetek a bölcsibe,Ő meg a mellettünk levő ovis csoportba!
Megfordult velem a szoba egy pillanatra!Jövő márciustól már csak 24ezer Ft-ot fogok kapni és az pont a lakás-előtakarékosságra lenne elég és akkor végünk van!Nem tudunk ebben a lakásban maradni és nem is tudom,hova mennénk,mert albérletre meg főleg nem lenne akkor pénzünk!A megtakarításunkhoz meg csak 2010-ben nyúlhatunk,akkor szeretnénk saját lakást venni.Hol van az még....
Nagyon össze kellett magam szedni,hogy okosan tudjak érvelni és végül sikerült!Átbogarásztunk minden érvet és ellenérvet és végül abban maradtunk,hogy januárban munkába állok és a Nórikám 2. szülinapjáig,azaz március végéig bébiszittert fogadunk Mellé.
Sose gondoltam volna,hogy idáig jutunk,de nincs mese,menni kell!
Ó,az a rohadt pénz!!!!
Sajnos ilyen hosszú időre nem fogjuk tudni megoldani,ami először eszembe jutott,hogy a Család vigyáz Rá,mert 3 hónap túl hosszú idő,ennyi szabit senki se tud kivenni,még megosztva se!
Szóval így állunk egyelőre,egyik szemünk sír,másik meg nevet!
De úgy érzem,túl sok mindent kockáztattunk és alkudtunk meg eddig ahhoz,hogy pont most hátráljak meg és adjam fel!