Majális meg minden

Életünk egyik mérföldkövéhez értünk szerdán!
Nem olyan jelentős,de nekünk mégis az:Nórikánk először aludt éjjel a Mamiéknál!
Mivel csütörtökön már korán,6kor elhagytuk a lakást,ez ésszerű megoldásnak tűnt.És bejött!Mindenkinek nagyon bejött,csak nekem nem:végigbőgtem az estét,meg szagolgattam a kis ruháit a szobájában,ahelyett,hogy örültem volna,egy kicsit kettesben lehetünk a Gáborral.
Félre ne értsetek:tudtam,hogy minden rendben lesz!Tudtam,hogy a Szüleim (és majd a Gábor szülei is) úgy,vagy még jobban vigyáznak Rá,mintha mi tennénk.
És nem kéne azt hinnem,hogy ha én nem vagyok ott,akkor megáll az Élet.De mégis ezt éreztem és bosszantott,hogy millió dolgot sorolok,ezt így,azt meg úgy szoktuk és Anyám a lehető legnagyobb nyugalommal mosolyog és látom Rajta,hogy majd mi mindent együtt kitalálunk és nem kell aggódni!
Igenis aggódom!Nem akarok Nélküle lenni!Azt szeretném,ha mindenhova vihetnénk magunkkal és láthatna mindent,amit mi is!
De nagyon jól tettük,hogy nem vittük,rengeteg pici gyerek volt (2évesnél fiatalabb) és bizony nyűglődtek eleget.És én sajnáltam őket és arra gondoltam,de jó,hogy a Miénk otthon van,nyugalomban.
Tudom,hogy egyszer mostmármajd hamarosan el kell valamennyire engednünk,de nagyon nehéz!
És most inkább nem is írok többet,csak ha hazahoztuk és személyesen ellenőrzésem alatt tarthatom ismét!
És akkor majd írok a majálisról,meg névnapi buliról,meg ilyenekről is.És lesz videó,meg képek is.Ésésésésésés....á,a tudatállapotom kicsit kifordult most magából,ne is törődjetek velem!