Tegnap délután megéltük Nórika első igazi hisztijét!Nem semmi volt!Jöttünk hazafelé délben és elkezdett sírni a kocsijában,ezért kivettem.Nehéz volt fél kézzel tolni a kocsit is,örültem,hogy pár lépés után lekéredzkedett.Szépen ballagott előttem,kapaszkodott a kocsitáskába,de ez így túl egyszerű lehetett Neki,vagy mi,nem tudom,de elhatározta,hogy a kocsi mellett akar menni.A kerékben meg-megbotolva,két kézzel kapaszkodva,ahol mennek mellettünk az autók.Megmondom őszintén,nem díjaztam az ötletet és miután kb. háromszor próbáltam visszaterelni a "helyes" útra,felkaptam és úgy igyekeztem Vele hazafelé.Mindez a háztól kb. 10 méterre.És akkor bedühödött,de úgy......elvörösödött fejjel,iszonyú hangerővel elkezdett üvölteni és csapkodott a két kis öklével,ahol ért!Megdöbbentem rendesen,ilyet még nem csinált.Eddig.Ölelgettem,simogattam,puszilgattam,ahogy bírtam,meg mindenféle hülyeséget duruzsoltam a fülébe,bár szerintem kevés az esély rá,hogy hallotta is.Mindegy,1-2 perc alatt megnyugodott és már mosolygott,meg odbújt az édes kis fejével a nyakhajlatomba,amit imádok,szóval szent volt a béke!
Nem akarok én erőltetni semmit,főleg a saját akaratomat nem fogom,mert ha lesz választás,akkor miért ne válasszon Ő,tanulja csak meg azt is!De vannak olyan helyzetek,mikor a testi épségét veszélyeztető kalandba keveredik,na,azt nem fogom hagyni!
Ha ott leszek legalábbis és látom!
4 megjegyzés:
Tetszik ahogy kezelted ezt az állapotot!Vannak szülök akik ordibálni kezdenek ilyenor mintha az megoldana bármit is.... Azt én is imádom amikor átölel s a nyakamba furja a kis arcát... :-D Elolvadok.....
Hehe,de miket gondoltam közben,húúú,Kriszta,vagy 100000ig számoltam:)))!
Aztán csak olvadoztam csendesen és elégedetten:)!
He-he! Na nem gúnyolódunk, de lesz ez még rosszabb is;)
Este ha lenyugszanak a gyerekek írok mailt:)
Már ilyen kis korban tudják mivel lehet minket levenni a lábunkról... :-D
Megjegyzés küldése