2008. június 18., szerda

Írni vagy nem írni...

Férjem,munkából hazatérvén mindig nagy lelkesen nyitja a blogot,mit írtam ma?Én meg nem írtam mostanság...DE most írok,hogy örüljön!!!!
Valahogy olyan punnyadtak vagyunk délutánonként a Nórikámmal.Biztos az idő miatt,de elég hosszan alszik ebéd után,meg sokszor én is.Tegnap is például fél2-től háromnegyed5-ig nyomta,már ott toporogtunk az ajtajában,mikor ébred végre fel?!Meghát nagyon el is fárad ezekben a napokban,lelkesen gyakorolja új tudományát,kiegészítve még olyan fontos dolgokkal,mint kapaszkodás nélkül lehajolás,guggolás,felállás,irányváltoztatás menet közben,ilyesmik.Nagyon élvezi és persze mi is!Mivel ugyebár nálunk a mászás kimaradt,most örülök,hogy mikor elunja magát,jön-megy kedve szerint a lakásban és egyre nagyobb biztonsággal!Azért még kisebb balesetek előfordulnak,ezt bizonyítja egy kis kék folt a szája sarkában,ami annak az eredménye,hogy a ruhaszárító nem tudta megtartani a Nórikánk súlyát és mikor dőlni készült,szegény Anyukám természetesen a Gyermek után kapott és nem az átok háztartási eszközt tartotta tovább.Nagyon bánkódott emiatt,de Neki is és az Ágimamiéknak is mondtam,hogy ilyesmik a legjobb szándék ellenére is előfordulhatnak,hiába áll mellette az ember!És ha bármi történik,akkor azonnal rohanjanak az orvoshoz,Nórika-papírok úgyis mindig a babatáskában vannak,minket ráérnek menet közben is értesíteni!
Beszédfejlődésünk is folytatódott,már komplett mondatokban magyaráz a Lelkem,csakhát még mindig babastílben halandzsázva mondja a magáét,szóval mi csak bátorítjuk egy-egy "Téényleeeeg?és Mondjaaaad!" és hasonlókkal.Ilyenkor mindig jókat kacarászik.
Szinte mindig jókedélyű,csak néha csúszik be egy hiszti,vag nyűgösség (általában hidegfront hatására).Ami miatt azonban szinte mindig eltörik a mécses,vagy ahhoz közeli állapotba kerülünk,az a szirénahang!Mindegy,hogy mentő,tűzoltó,rendőrség,nagyon utálja!Sajnos viszonylag közel lakunk a főúthoz-kórházhoz,szóval a mindennapok részévé vált,ilyenkor,ha mellettünk "rohan" el valamilyen jármű,mindig megállunk,leguggolok és nagy hangosan,széles mosollyal magyarázom,hogy "néééééézd,milyen szép,milyen gyors,siet a nemtomhova",de nem sokat javít a helyzeten.Mindegy,nincs mit tenni,majd megszokja.


6 megjegyzés:

kriszta80 írta...

Jajj oan édike lehet ahogy gyakorolja a járást,hajolást stb.... A szirénától kerikelánykám is fél.. Puszika Nórikának

Zümike írta...

Fú, Kata! Mi szemben lakunk a helyi mentőállomással. Cca. 10 lépésre...
Amikor először indult sürgős esethez a mentő, a kisfiam percekig sírt, anniyra megijedt a felharsanó szirénától. Mára megszokta, csak ritkán rezzen össze. (Én gyakrabban:)
Nórika is meg fogja szokni! Nagyon jól kezeled a dolgot!

Ölellek és köszönöm a kommented! Nagyon jólesett!:)

ilgya írta...

Akkor apa most örülhet!! és természetesen mi is a Nórika rajongók!
Balesetek sajnos ebben a korban sűrűn előfordulnak velük,még akkor is ha fogjuk a kezüket akár.
A babanyelv errefelé is nagyon ismerős mostanában meg a tényleg,hátszerintemis szavak kísérete is.olyan aranyosak ebben a korban!

SKata írta...

Kriszta,ez,hogy tud járni,nekem egy akkora csoda és nagyon örülök,hogy követ mindenfelé(nemsokára Te is megtudod:) ),nekem nem teher,amivel kedves ismerősök riogattak!

SKata írta...

Sajtipajti-Zümikém:))!Mindig annyi erőt merítek a postjaidból,hogy naná,hogy reagálok,főleg,ha úgy érzem,segíthetek vele:)!Nagyon bírlak,tudod,ugye:))))?

SKata írta...

Ilgya,kicsit talán kezdünk behozni Benneteket,ennek azért is örülök,mert eddig is olyan sok hasznosat írtál,így meg még jobb lesz:)))!
És külön köszönet a "Nórika-rajongók" kifejezésért:)))))))!