2009. február 14., szombat

Epilepszia -Szekszárd-Pécs

Jelenleg a pécsi Gyermekklinikán vagyunk.Nórika epilepsziás.
Az egész jó hónapja kezdődött,időnként,főleg mostanában kis ájulás-szerű rosszullétei voltak,nem vesztette el az eszméletét,de mégis furcsán elgyengült,összecsuklott.Mikor orvoshoz vittük,azt mondta a Doktornő,aki a mi orvosunkat helyettesítette,hogy valószínűleg valami vírusa van,ezért gyenge kicsit,mert egyébként teljesen jókedélyű volt,jól evett,sokat ivott,nevetgélt,játszott.Egyik Mami sem sejtett semmi rosszat,mikor ezek a tünetek jelentkeztek,mert a következő pillanatban egy kis ijedt sírás után már ugyanúgy nevetgélt,csacsogott tovább.
Már arra is gondoltunk,hogy mivel szombaton és vasárnap is elesett és beütötte a fejét,biztos agyrázkódást kaphatott.Csütörtökön tehát,miután Anyósomék rémülten telefonáltak,hogy összeesett,berohantunk Nócikával a szekszárdi Gyermekkórházba.Persze rögtön bennfogtak minket,kértünk külön szobát és vártuk a vizsgálatokat.Azon már meg sem lepődtünk,hogy vénát csak negyedszerre sikerült szúrni Neki,de mindjárt branült is kapott szerencsére.Miután aznap este még kétszer elájult,megnézte egy specialista,aki közölte a gyanúját,hogy valószínűleg epilepszia.Hogyan,miért,miééééééért????????
Pénteken délben jöhettünk is Pécsre,ugyanis hároméves kor alatt MR-t és EEG-t,ami kizárja az esetleges agyrázkódást és megerősíti a Dokinő gyanúját,csak itt végeznek.
Szegény kicsi Drágánk végigaludta az egész utat.Mi pedig csendesen "reménykedtünk",ha lehet ilyet mondani,hogy mégiscsak inkább agyrázkódás és pár nap alatt túl is vagyunk az egész rémálmon.De az még csak akkor kezdődött.
Szóval amíg vártunk a szobára,megebédeltettük a Nórikát.Egyik pillanatban még alkudozott az Apjával,hogy csak a rántott húst kéri ("ussiiii"),megint összecsuklott ültében,előrezuhant volna,ha nem kapjuk el.Kirohantam a Nővérekhez,hogy jöjjenek,de a Gábor már hozta rohanva utánam és ami az azutáni másfél percben történt....legrosszabb ellenségemnek sem kívánom!Epilepsziás görcsökben rángott a kis teste.Tehetetlenül zokogtunk Mellette,ilyenkor a legjobb,amit tehet az ember,ha biztonságba helyezi vízszintes állapotban és vár.Ha kis idő múlva nem oldódnak a görcsök spontán,akkor jöhet a gyógyszer.Azt hittem,megőrülök,tehetetlenül öleltük egymást és simogattuk közben a Nórikát.
Egyszer csak elernyedt a teste,végetért a roham.Nagon zokogott hosszú percekig,nagyon nehezen nyugodott meg,de azt mondták,ez normális,így tér Magához.Szólt is a Doktornő,hogy akkor ezt nem is érdemes tovább ragozni,azonnal kezdjék meg a gyógyszeres beállítást a nővérek.Minden vizsgálat meglesz a biztonság kedvéért,de egyértelmű sajnos a dolog.Minden lelete eddig negatív volt egyébként,viszonylag jól viselte a CT-t is,amit könnyű altatásban végeztek Rajta.Hétfőn megint altatják az EEG miatt,valószínűleg MR nem kell.Ha beválik ez a gyógyszer és bírja (ami nem tudom,mit jelent....mármint,milyen lesz,ha nem bírja),akkor remélhetőleg a jövő hét végén hazamehetünk.
Sajnos látogatási tilalom van jelenleg,tehát egyszerre csak egy szülő lehet a gyerekekkel,mondjuk Rajtunk kívül két Anyuka van csak az egész osztályon a kicsi gyereke mellett.Így éjjel én voltam benn,reggel pedig bejött a Gábor,hogy végre Ő is lehessen a Lányával.A köztes időben a Testvéreméknél vagyunk.Amennyire megviselte a Családot,amikor leköltöztek Pécsre,most annyira örülünk neki,mert befogadtak minket.
Most hétvégén olyan szobában vagyunk,ahol rajtunk kívül még két Kislány van,egyikükkel egészen összebarátkozott a Nónni,másikuk csak fekszik szótlanul,nagyon rossz bőrben van,bronchitis-es és szerintem egyértelműen a hospitalizmus tüneteit mutatja,nem eszik,nem iszik,sír ha valaki bejön,csak fekszik álló nap.Anyukáját eddig még nem láttuk.Szerencsére van egy felnőtt ágy is a szobában,amit senki sem használ,így megengedték a Nővérek,hogy aludjak rajta,amúgy el akartak küldeni.Várjam meg,amíg a Kislányunk elalszik,aztán menjek nyugodtan.....micsodaaaaaaaaa??????Nem részletezem,miket gondoltam,Nekik is csak annyit mondtam,hogy nem.Soha többet nem bízna meg bennem a Nórika,ha így átverném,sírva pedig nem fogom otthagyni,hogy reggel majd jövök.
Hétfőn megint visszaköltözünk a "C" szárnyba,akkor az ittlétünk alati végleges helyünkre költözhetünk be és gyógyulhatunk.
A néha előforduló kisebb ájulásokon kívül nincs semmi tünete,görcse sem volt több,jókedvű,szeretnivaló kis csacsogógép,mint mindig.

Kérlek,imádkozzatok Értünk,vagy amit tudtok,hogy hasson a gyógyszer és hazamehessünk!




glitter-graphics.com

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Drágaságaink!
Döbbenettel hallottuk,hogy mi van szegény Nórikával.Ez iszonyat!Ezzel a pici Lánnyal annyi minden történt már ez alatt a 2 év alatt sajnos.Természetesen imádkozunk Értetek!Reméljük,hogy jövő héten már hazajöhettek.Sajnos mindenkinek megvan a maga keresztje,ahogy szokták mondani,és ez igaz is.Nálunk is mindkét gyerekkel van kisebb-nagyobb probléma,amik reméljük,hogy rendbe jönnek.Vigyázzatok Magatokra!Millió puszi!Bogikeriék

Mária írta...

Már nagyon hiányoltalak, de gondoltam, hogy nagyon el vagy foglalva, dolgozol, család...
Erre nem számítottam, hogy nagy a baj a kislányoddal. Velem is a világ fordult meg, amikor Atikámról kiderült, hogy szívbeteg és életveszélyes állapotban van. Teljesen összeomlottam, még beszélni sem tudtam. Ráadásul egyedül kellett végig csinálnunk az egészet, hiszen az apja a nővérkéivel volt itthon ( mi meg Bp-en ).
Remélem, hogy sikeres és gyors lesz a gyógyszerbeállítás és mehettek is haza a kórházból. Tényleg óriási nagy dolog, hogy a testvéredre számíthatsz.
Nórikának jobbulást kívánok és tünetmentességet!
Szeretetem küldöm és vigyázzatok magatokra, leánykátokra.
Mária

Pont.én írta...

Édes drága Katám, és pici csacsogó Nórika! Rettenetsen kegyetlen a sors! De megbírkóztok vele! Nagyon fogtok vigyázni, és hamar, ügyesen beállítják a gyógyszerezését az ifjú hölgynek, és minden rendben lesz. Oda kell majd figyelnetek sok mindenre, de megoldjátok! Kedveseim. Annyira szeretnék segíteni, de ezt a hatalmas csatát nektek kell megvívnotok. De annak ellenére, hogy ez egy ijesztő betegség, azt gondolom szépen lehet vele együtt élni. Megtanuljátok. Nagyon-nagyon sokan szeretnek benneteket, szorítanak nektek! És a szeretet, amit Nóri iránt éreztek az átsegít ezen is!
Remélem jó gyógyszereket kaptok és akkor semmi baj nem lesz.
Sok + energiát és puszit küldök Nektek.
Csilla

Névtelen írta...

Gondolok Rátok...Teljesen megdöbbentem, nem is hiszem el, hogy ez történik...olyan kis szeretnivaló kislány, úgy a szívembe zártam. De: ma már jó gyógyszerek vannak, és az én nagybátyám gyerekkorában epilepsziás volt, de aztán meggyógyult teljesen. Sok erőt Nektek!

Névtelen írta...

Ó Istenem :-( A szivem megszakad!!!!! Nem tudok semmi okosat mondani-irni. Potyognak a könnyeim ahogy olvasom a soraidat! Kitartást,sok sok erőt nektek! Imádkozom s azon kivül még ha esetleg segíthetek valamiben szolj nyugodtan. Bár tudnék segíteni! Ezer ölelés nektek s millió puszika!

Névtelen írta...

Rengeteget gondoltam rátok az utóbbi napokban,szorítunk és remélem a gyógyszerek használnak!!!Puszi!!

Névtelen írta...

Drága Tesó, pici Nórika, Gábor!
Kata, az SMS-ed óta totál értelmetlenül állunk az előtt, hogy mennyi baj jöhet még a legjobb baráti körünkben?
Elolvastunk mindent, hát ezeket az utóbbi napokat megélnetek eszméletlen nehéz lehetett. Mi Veletek vagyunk, és imádkozni fogok minden este értetek!!! Az a nagy-nagy szeretet, amiben éltek Ti hárman, át fog segíteni Benneteket minden nehézségen, ez Tuti! Éreznetek kell a család, a rokonok és a barátok szeretetét, segíteni akarását!
Drága Katám, bár segíthetnénk valamit, ha tudnánk, az nagyon jó lenne, és ha már tudsz beszélni, jelentkezz, és kérj nyugodtan bármit tőlünk! Nagyon izgulunk értetek! Addig is innen értesülhetünk a reményeink szerint egyre megnyugtatóbb eseményeitekről! Nagyon szeretünk Benneteket, sok-sok ölelő puszi! Ditti&Tibi

SzKriszti írta...

Notórius blogolvasóként visszatévedtem ide (én vagyok akinek annyira jól jött pár hete az a bejegyzésed a szoptatásról), és megddöbbenve-bőgve olvasom hogy mi történt veletek. Ismeretlenül és nem-vallásosan, de annál őszintébben imádkozom értetek és drukkolok.

Krisztina