Dackorszak

"2 és 3 éves korban a gyerekek általában nehezen kezelhetők.
A 2. és a 3. év között a gyermekek szeszélyesség és más belső feszültség jeleit mutatják. A kisgyermek már 1 éves korában kezd akaratos lenni és ellenkezni, úgyhogy mindez 2-3 éves korban nem újság. Ez a viselkedés 2 éves kor után éri el tetőfokát, és ekkor már új formákat is mutat. Az 1 éves gyermek ellentmond az anyjának. A 2,5 éves ellentmond saját magának. Nehezen határozza el magát valamiben, és aztán érthetelen módon rögtön megváltoztatja elhatározását. Úgy viselkedik, mintha mindenki parancsolgatna neki, holott senki sem törődik vele. Ő bezzeg eleget zsarnokoskodik, ragaszkodik hozzá, hogy bizonyos dolgokat mindig csak egy bizonyos módon csináljon, az ő sajátos eszközeivel, úgy, ahogy addig is mindig csinálta. Dühbe jön, ha valaki beleavatkozik a dolgaiba, vagy hozzányúl a holmijához.
Úgy látszik, mintha parancsoló szükségét érezné ebben a korban, hogy mindent maga döntsön el, és ellenálljon minden, másoktól jövő kényszernek. Ez a harc, amelyet kellő élettapasztalatok nélkül kell megvívnia, belső feszültséget kelt benne, különösen akkor, ha a szülei is állandóan irányítani akarják. Hasonló ez az állapot a 6-9 éves kor közötti időszakhoz, mikor a gyermek igyekszik kiszabadulni a szülőktől való függésből, nagyobb felelősséget vállal a tetteiért, kínosan vigyáz arra, hogy jól csinálja a dolgait, és belső feszültsége számos "ideges" szokásban mutatkozik meg.
Sokszor nagyon nehezen kezelhetők a 2-3 évesek. A szülőktől nagy megértést kíván ez a kor. Tartózkodjanak a túlságosan sok beavatkozástól, ne sürgessék és irányítsák feleslegesen a gyereket. Hagyjuk őt egyedül öltözni és vetkőzni, ha azt akarja. Kezdjük meg a fürdetést korábban, hogy legyen ideje játszani a kádban. Az étkezésnél hagyjuk egyedül enni, ne siettessük. Ha abbahagyja az evést, hagyjuk elmenni az asztaltól. Ha itt a lefekvés,vagy séta ideje, irányítsuk kedvesen beszélgetve. Próbáljunk engedelmességet elérni nagyobb jelenetek nélkül. Ne csüggedjünk: ezután könnyebb kor következik.

A gyermek nem szívleli mindkét szülőt egyszerre. 2,5-3 éves korban előfordul,hogy a gyermek nagyon jól alkalmazkodik az egyik szülőhöz, de méregbe gurul, ha a másik szülő is megjelenik a színen. Ebben közrejátszhat féltékenység is, de inkább azt hiszem, hogy ebben a korban, amikor rendkívül rosszul tűri, ha parancsolnak neki, úgy érzi, hogy eleve fel kellene adnia a meccset a túlerővel, két tekintélyforrással szemben. Ebben a korban gyakran az apa a népszerűtlenebb, ő az ,akivel szemben a gyermek valósággal ellenséges magatartást tanúsít. Ezt azonban nem kell a szívére vennie. Javít a helyzeten, ha az apa gyakran játszik a gyermekkel, hogy az kedves, barátságos játszótársat is lásson benne, ne csak erőszakos betolakodót, aki közé és a mama közé befurakodik. De azt is meg kell tanulnia, hogy a szülei szeretik egymást, együtt akarnak lenni, és nem hagyják, hogy a gyermek zsarnokoskodjék felettük." (Dr. Benjamin Spock: Csecsemőgondozás, gyermeknevelés; Budapest, Medicina Könyvkiadó, 1973)

Ezeken túl mi még azt is tapasztaljuk a Nónninál, hogy kicsit verekedős, gyakran minden ok nélkül, mintha a szeretete kifejezése lenne, a játék hevében megüt minket.Tenyérrel. Vagy a hiszti közben,ütemesen,ebből elég nehéz kizökkenteni és eléggé dühítős, nehéz nem elszakadni hagyni a cérnát :-))). Aztán már látszik is az arcán, hogy "hoppáci, nem így gondoltam".
Mondjuk a bölcsiben szerencsére még nem csinált ilyet,"csak" családtagokkal.
Érdekes.
És kicsit nyugtalanabbul alszik, gyakran álmodik hangosan, ilyenkor olyanokat kiabál sírós hangon,mintha vitáznánk Vele, vagy nem engednénk valamit, van mikor elég nehéz megnyugtatni, de általában hamar visszaalszik egy kis tea vagy simogatás hatására.



glitter-graphics.com