2009. április 26., vasárnap

"Szerecc!"

Nórikám ebéd előtt odajött hozzám a konyhába, nyújtotta a két kis karját és azt mondta édes mosollyal:
"SZERECC!"
Nincsenek szavak, csak a boldogság könnyei és a majdnem szívmegszakadás és az ölelés...
Mondtátok már, hogy ez milyen semmivel sem összehasonlítható érzés, de élőben megtapasztalni azért egészen más!

Egyébként jól vagyunk, kezdünk magunkhoz térni, úgy tűnik, Nónni nem sínylette meg ezt a sok aggódást, szomorkodást, sírást, ami mostanság körülvette, ugyanolyan kiegyensúlyozott, mosolygós, hisztizős :-)) dumagép, mint eddig. Járunk a bölcsibe, sokat változott március óta: egyre bátrabb a gyerekekkel, bemegy közéjük is játszani, könnyebb otthagynom a Kolléganőkkel, ha telefonhoz hívnak, vagy egyéb ügyeket intézek, nagyon jókat alszik ebéd után.
Beírattam az óvodába :-)))), természetesen maradunk az épületen belül, szóba sem jöhetett más intézmény. Bár márciusban betölti majd a hármat, ha lesz rá lehetőség, nem viszem át évközben a kiscsoportba, hanem majd csak augusztus-szeptembertől és akkor a kedvenc óvónénijeimhez fog kerülni, dalol a szívem,lallala:-))).
Hozzánk is egyre- másra jönnek az érdeklődő, reménykedő szülők, van-e még hely, felvettük-e a gyereküket. Sajnos nincs még névsorom, mindenkit tovább kell küldenem a közvetlen főnökömhöz, de közben tudom, hogy összesen 12 gyermek jöhet a csoportba, ez a maximum maximuma,és akkor már 120%-os kihasználtsággal működünk. Ha lenne még hely az épületben, akár két újabb csoportot is nyithatnánk, akkora lenne az igény.

Tesókám egyre jobban van, nagyon jó, hogy tudja mozgatni az ujját és érez is vele, bár annyira nem tud még próbálkozni a fogással, mert 3 hétig gipsz lesz még a kezén.
Bobici ( a Bogi, Tesóm Barátnője, csak a Nónni hívja így)is beteg, fáj a mandulája meg a nyirokcsomói, ebben a változékony időjárásban nem tud kikeveredni belőle.
Keresztfiunk is beteg, szintén mandulagyulladás lázzal, reméljük a Kislányka nem kapja el!
Szombaton bálban voltunk a Gáborral,az Anitabarátnőmmel és a Jánosával (nagyon jófej,most ismerhettük meg) és az Ágikámmal így édes ötösben. Jól éreztük magunkat, nyertünk a tombolán egy jadeköves masszázst a Gábornak. Illetve az én belépőmmel nyertük, de mivel Ő a derékfájós, nemes lélekkel lemondtam róla :-))). Jó sokat táncoltunk, meg beszélgettünk.Nórikára Anyukámék vigyáztak.
Kopogjuk le, folyamatosan tünetmentes a Convulex- szel, bár emelni kellett az adagot 2-1-2-ről 2-2-2 ml-re, mert nagyon kevés volt a gyógyszerszint a vérében. Júniusban megyünk legközelebb, kíváncsi leszek!
Újra elkezdtem kórusra járni, mostmár azért hiányzott! Lesz szép új fellépőruhánk ( nem a hagyományos fehér blúz- sötét szoknya, elvégre nemzetközi versenyekre járunk!



glitter-graphics.com

2 megjegyzés:

Pont.én írta...

Puszi az édes Nóribuksira! Örülök, hogy jól vagytok, és rendeződni látszanak a dolgaitok!

Mária írta...

Tudják ezek a kicsinyke kis manókák, hogy mivel tudják elolvasztani a szülők szívét. Lehet, hogy ők is ezt az örömöt érzik, amikor mi mondjuk nekik ugyan ezt?