Ezt az nevű oldalon találtam:
Mit tegyünk,amikor a gyermek hisztizni,dacolni kezd?
* Fontos, hogy legyünk következetesek!
* Ha néha engedünk, vagy nagy hangsúlyt fektetünk a kitörésekre, például leállunk vele vitázni, a gyerek azt fogja látni, hogy van is értelme annak, amit csinál, így fogja rendszeresen alkalmazni ezt a „zsarolást” velünk szemben.
* Ne reagáljunk a kis műsorra, egy hisztis gyerekkel egyébként sem lehet beszélni, úgyhogy várjuk meg, míg lecsillapodik és lefárad, aztán próbáljunk vele kommunikálni.
* Ha úgy teszünk, mintha nem is érdekelne az ő pillanatnyi viselkedése és várunk egy kicsit, higgadtan tudunk majd vele beszélni. Kérdezzük meg, mi a gondja, tanítsuk meg szavakkal kifejezni arra, amit érez.
* Meg kell mutatni neki, hogyan fogalmazza meg az érzelmeit. Ezzel együtt azt is éreztetjük csemeténkkel, hogy együtt érzünk vele, megértjük őt és hogy hozzánk mindig fordulhat.
* Lehetőleg ne reagáljunk erős érzelmekkel a hisztijére. Érthető, ha egy szülő ilyenkor mérges, tehetetlen vagy dühös lesz – ám semmit nem érünk el a büntetéssel, abból csak azt tanulja meg, hogy szabad erőszakkal válaszolni mások problémáira!
* Soha ne feledjük: a hisztis gyerek nem rossz. Sőt inkább szenved, hiszen szeretne valamit, amit nem lehet, ráadásul nem képes magán uralkodni – kisgyerek! –, és hiszti közben-után tudja, hogy olyan dolgokat tett, amit nem kellett volna – például megharapta az imádott mamit.
* Ezen kívül alapvető tanács dackorszak idejére, hogy csak azokat a dolgokat tiltsuk meg, amiket nagyon muszáj! Így sokkal kevesebb vitás helyzettel találkozunk majd, hiszen nem kell annyiszor szembekerülni a szülőkkel, ráadásul nagyobb önbizalma is lesz gyerkőcünknek azzal, ha többször követheti akaratát.
glitter-graphics.com
1 megjegyzés:
Ühüüüm! Igen igy leirva olyan zseniális ,hogy csuda de amikor előted csinálja a balhét a gyerek akkor valhogy nehezebb. Én egyébként már kezdek megedződni! HIHI
Megjegyzés küldése