Itt

Nagyon meleg van...elképesztő a hőség,pedig már azt hittem,vége az idei nyárnak,ami kb. 3hétig tartott :-)!
Történt velünk egy s más,kicsit írok most,aztán meg majd egy következő bejegyzésben,ne legyen túl hosszú.
Nórika egész nyáron nem volt beteg,kopp-kopp,aminek nagyon örülünk!!Persze valszeg majd ősszel-télen pótolja,mindenesetre kapja folyamatosan az állandó gyógyszereit,mintegy felkészülve az eljövendő időkre:-).
Epilepsziája sem jelentkezett immár egészen pontosan 1éve és 5hónapja.Októberben megyünk legközelebb pécsi szeánszra,akkor kell majd kérnünk időpontot egy újabb EEG-re...nagyon várjuk már,hogy annak mi lesz az eredménye...állandóan arra gondolok,hogy talán feleslegesen szedetik Vele ezt a sz@r Convulex-et.Majd elválik.
Ez volt a bemelegítés része,kis ujjgyakorlat,hogy belejöjjek a gépelésbe,és most kezdjetek kapaszkodni...
Úgy két hónapja egyik nap a Nóri álmodozó arcocskával könyökölt az ágyunkon és azt mondta,minden előzmény nélkül:"Szegény,szegény Dédipapám meghalt."Persze Gábor is és én is fülelni kezdtünk nagyon.Meg is kérdezte Nóritól:"Ki mondta ezt Neked,Nórika?" Ő pedig:"Hát Ő!" És mutatott felfelé a polcra,ahol mindhárom elhunyt Dédipapa képe kinn volt.Gábor felemelte a Nórit,mutassa meg,ki mondta.Ekkor rámutatott határozottan a Gábor anyai Papájára...köpni-nyelni nem tudtunk,de többet,mást, már nem tudtunk kiszedni Belőle,játszott tovább,ahogy szokott.A képek bekerültek a fiókba.
Ez után kb. két héttel ismét itthon voltunk mindhárman,Nóri az ágyon feküdt,valami aranyos kis mesét nézett a Jim-Jam-en,Gábor a konyhában volt,én meg Nóritól 1,5méterre a szárítóról levett ruhákat hajtogattam.
Nyugalom,békesség.
Egyszer csak Nóri velőtrázó hangon felsikított-ordított,ezt a hangot még sosem hallottam Tőle,mint a villám leugrott az ágyról,odarohant hozzám zokogva és a csípőmhöz bújt.Nagyon megijedtem,Gábor is rohant be,kicsit eltoltam magamtól a Nórit,"Nórika,mi történt,mitől ijedtél meg ennyire?".Rám nézett,de esküszöm,nem látott,tiszta zavaros volt a kis szeme,ellökött Magától és az ágy másik oldalához rohant,arcát beletemette az ágytakaróba és nagyon sírt.Persze azonnal felkaptam,csitítottam,öleltük,amennyire csak tudtuk,Ő meg azt ismételgette,immár tiszta szemekkel,mint aki magához tért,hogy "Ott,az!"-és mutogatott a szobája felé.Mikor valamelyest sikerült megnyugtatnunk,mindhárman bementünk a szobájába,kérdezgettük,hogy mi volt itt,de akkor már úgy csinált,mintha meg sem hallaná,mit beszélünk.Azóta az alváson kívül nem volt hajlandó bemenni egyedül a szobájába,pedig nagyon szeretett benn lenni,a szekrényébe pakolni a játékokat ki-be.A lakásban sehol nem maradt meg egyedül,ha elléptünk Mellőle,azonnal úgy rohant utánunk,majd megszakadt és közben sírt,hogy "Ne hagyj itt!"(de hiszen sehol nem hagytuk ott akaratán kívül).
Ez most kezd változni újra,mióta (tényleg ezt vettem észre) a szünet után újra dolgozom,Ő jár oviba és az óvónénije,Mártinéni van Velük.Ma is már simán bement a szobájába,nem szalad ész nélkül utánunk.
Nagyokat kacag,ami nem volt rá jellemző mostanáig,szóval látszik,hogy jól érzi Magát a kis bőrében :-).
Kérlek,hogy akik ezzel kapcsolatban kommentelni szeretnétek,ne írjátok,hogy "biztos csak elbóbiskolt és rosszat álmodott" (nem,nézte a mesét),vagy "meghallhatott egy beszélgetést és onnan szedte"(nem beszélünk itthon Előtte elhunyt szeretteinkről,meg a halálról sem),vagy "3éveseknek már vannak félelmeik"(vannak,de ilyenek???)jó?Köszi előre is!!!
Aki olvasott minket már korábban is,az tudja,hogy nekem is voltak "érdekes" élményeim itt,szóval kérlek,ehhez mérten reagáljatok,jó?De reagáljatok,mert egy kis segítségre,magyarázatra együtt gondolkodásra van szükségem!!!Ja,és aki veszi a Nők Lapját,írja már meg nekem légyszi Vekerdy Tamás elérhetőségét!!!Puszi érte!!!




glitter-graphics.com