Eszembe jutott,hogy mikor a Nórikával hazakerültünk a kórházból,pólyáztuk.Nagyon jó volt.Abban is szoptattam,rendre belealudt a szopiba.Mikor óvatosan kivettem a cicit a szájából és már majdnem betettem az ágyba,észrevette,sírni kezdett.Akkor kezdtem elölről.Szopott,elaludt,letettem,sírt.Szopott,hulla voltam,elkezdett fájni a hasa,ordított...Jött a Gábor,ringatta,kivettük a pólyából,tornáztattuk,visszatettük,elaludt.Hajnalban is!
Rátettük a pocakjára a Bogiéktól kapott melegítő macit,áldjuk is Őket érte,nem gondoltuk volna,hogy ilyen szuper lesz hasfájás ellen!Aztán kimentem fejni,mire lefeküdtem,letelt az "idő",éhes lett megint,kezdődött elölről az egész.Akkor hagytam abba a fejést,mindörökre,mikor már annyira kivoltam,hogy ottfelejtettem a babát a mérlegen...akkor és ott nem volt vicces,még jó,hogy a Gábor is jött velem minden "szeánszra".
Egyébként totál baromság volt az állandó mérés.Egyrészt,ha éhes a gyerek,ordít,a digitális mérleg megbolondul a kapálózástól.Másrészt szépen elaludna,akkor is mérjed,tanakodj,most akkor mennyi is az annyi,tuti úgy felébred...Arról nem is beszélve,hogy előfordult -tanúm van rá!-,hogy a kiadós szopi után kevesebbet mutatott a mérleg,mint előtte!Basszus!
Csomószor úgy altattuk a még pólyás Nórimórit,hogy a térdünkön keresztbe fektettük,jobbra-balra hintáztattuk és közben mondogattuk:tikk-takk.És bevált!!!Csak már azt hittem sokszor,hogy kihül a belem,annyiszor ismételtem.
Vagy úgy is,hogy nem vettük ki a kiságyból,hanem megfogtuk a két kis kezét,és ilyeneket suttogtam Neki,végtelenítve:"aludjon a kislány,mert akkor lesz csak szép napsugaras a szeme,és akkor tud holnap sétálni,meg hallgatni a kismadarakat,meg a kiscicák odajönnek megnézni a kislányt,milyen gyönyörű".És elaludt!!!Én meg ott bőgtem a meghatódottságtól,milyen csodálatos is az anyaság!Akkor már csak óvatosan el kellett engedni a kezét és már osonhattunk is kifelé.
Meg mikor cumival aludt el egy ideig,de legalább fél óráig ott kellett állni mellette,mert mindig kiesett az az átok a szájából,mire elaludt volna.Tehát a Gáborral felváltva tartottuk a cumit,Ő profibb volt,mint én.Tudta,mi az a pillanat,mikor ki lehet cuppantani a kis szájból a dudlit és kész!Bezzeg én...hányszor kezdtem elölről!
Azért volt diadalittas a nap,mikor megtalálta a hüvelykujját egyedül,és bármikor elaltatta magát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése