Laboreredmény

Most már aztán tényleg elegem van!
Felhívott a dokibácsink asszisztense délután,hogy "nagyon nagy a baj,meg kell ismételni a vérvételt"-mondta.Úgy éreztem,megfordul velem a föld,el is sírtam magam.Mi történt?Hát ennyire magas maradt a fehérvérsejtszám?Ja,hát "csak" annyi,hogy hagyták megalvadni a vért és nem lehetett így vizsgálni,újra bökni kell.
Ó,hogy az a ....miért szívatnak minket?Mindegy,holnap újra elviszem,de ha nem úgy csinálják,ahogy normális és balf@szkodnak (bocsánat),már viszem is a Nórit,nemtom hova.Bár felkészülhetek,mert mindenhol szúrták már,csak a lábacskáját nem (kopp-kopp-kopp).
A "kasztanyettás" kézcsukogatásból az lett délutánra,hogy én mondom,hogy "pápá",Ő meg "integet".Nagyon örült a Gábor,mikor megjött délután és megmutattuk Neki.Szegény Apára ráfér az ilyen öröm,az elmúlt hetek fáradalmaitól,meg a sok idegeskedéstől Ő is fogyott (nem tudom,honnan),mert körbefordul lazán az óra a csuklóján.
Nagyszerűen helytáll minden helyzetben,büszke vagyok rá,hogy Ő a Férjem és a Nórika Édesapja!