Ez ma jött a postaládámba

Amikor elkezdődik az izgalmas totyogó-korszak, a kisgyermeknek egy nehéz feladattal kell megbirkóznia, egy nagy küzdelmet kell megvívnia önmagával: inkább önálló akar-e lenni, behatárolt képességei ellenére is, vagy pedig igénybe veszi az általunk nyújtott irányítást és biztonságot. Szinte fékezhetetlen a világ felfedezésére és a dolgok önálló irányítására vonatkozó vágya, de ugyanakkor alig bírja elviselni a szeretteitől történő elválást. Bátor és vállalkozó szellemű szeretne lenni, de közben mindig látni akar minket. Az egész idő alatt keményen dolgozik azon, hogy átvegye lábai irányítását, és megpróbálja uralma alá vonni azokat a furfangos magán- és mássalhangzó-kombinációkat, melyekből majd szavak akulnak ki. Kezeljük türelmesen a kisbaba elválással kapcsolatos félelmeit, és figyeljük örömmel beszédének fejlődését. Játszunk vele utánzós játékokat, ismételgessünk egyszerű szavakat érthetően, arra buzdítva, hogy utánozzon minket és próbálja megismételni ezeket a hangokat. Tapsolással és ujjongással nevetessük meg, így elégedettséget fog érezni próbálkozásai miatt és megtanulja élvezni a beszédet.
A baba erős vágya, hogy megtanuljon felállni és járni, valószínüleg feje tetejére állította megszokott napirendjét, beleértve az alvást is. A napközbeni alvások időpontjai is kiszámíthatatlanná váltak. Lehetséges, hogy a kisbaba az alvás helyett előre és hátramozog a kiságyában. Továbbra is tegyük le kiságyába egy rövid időre délelőtt és délután is, de ne aggódjunk, ha a baba nem alszik el. Talán ismét elkezd majd aludni, ha már megtanult járni és kissé megkopik ennek újdonsága. Sokkal gyakoriabbak az alvási problémák is. Azzal segíthetünk a visszaalvásban, ha nyugodtan és határozottan reagálunk, és újból visszaállítjuk a már megszokott rituálékat. Adjunk neki kb. 10 percet, hogy megpróbáljon egyedül elaludni. Majd menjünk be hozzá, simogassuk meg, nyugtassuk meg, hogy ott vagyunk, majd menjünk ki a szobából.
A már kialakult étkezési szokások is megváltoznak: a baba az egyik étkezésnél szinte semmit nem eszik, a következőnél pedig talán túl sokat. Bízzunk a babában, ő meg fogja találni az egyensúlyt, ha nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget e dolognak. Kínáljuk meg tápláló életekkel, egy zsömlével, egy szelet sajtos kenyérrel vagy banánnal.
A baba koordinációja folyamatosan fejlődik a mozgás, futás és játék közben. Minél többet mozog a baba, annál könnyebben kerülhet bajba. Tegyünk új óvintézkedéseket, pl. kerítsük körbe a kertet, így megvédhetjük sok bajtól. Próbáljuk rendszeresen elmenni olyan parkokba és játszóterekre, ahol sokkal biztonságosabban tud játszani és ide-oda kószálni. Ne engedjük kocsibejárók, utak és medencék közelében játszani, mert ez végzetes lehet a baba számára. Ebben az életkorban a babák még nem tudnak megtanulni úszni, ezért víz közelében állandóan vigyázni kell rájuk. Még egy sekély kerti tó is veszélyes lehet, ha a baba a fejjel esik bele.
Ebben az életkorban a kisbaba többnyire puha főtt ételeket eszik, pl. főtt csirkehús falatkákat, füszerezetlen főtt tésztát, vagy főtt, sótlan zöldség darabkákat. Továbbra is maradjon a baba gabonapehely az étrendben, ezzel lehet a megfelelő mennyiségü vasat és B-vitaminokat biztosítani. Ismertessük meg a kisbabát különböző állagú ételekkel, ez segíteni fog abban, hogy hajlandó legyen megkóstolni mindenféle ételt. A baba által elfogyasztott ennivaló mennyisége változó, különbségek lehetnek az egyes étkezések, de a napi mennyiségek között is. Teljesen természetes, ha egy édesanya aggódik amiatt, hogy eleget eszik-e a pici baba, de ezt nem szabad túlzásban vinni! A babának általában kevesebb ennivalóra van szüksége, mint ezt gondolnánk: ez kb. napi 1000-1200 kalóriát jelent. Ez nem túl sok, ha arra gondolunk, hogy csak a teljes tej fogyasztásával már napi 300-500 kalóriához jut. Elegendő táplálékhoz jut a baba napi három fő étkezés esetén, amit még kiegészítünk három kisebb étkezéssel: ilyenkor adhatunk a babának, pl. egy fél zsömlét, egy fél szelet kenyeret ráolvasztott sajttal, egy kis sótlan ropogtatnivalót, vagy egy kis banánt.
Ha nagyobb változás történt a családban, pl. egy új állás, haláleset, válás, vagy egyéb, sok feszültséggel járó dolog, feltétlenül mondjuk el a gyermekorvosnak. Lehet, hogy nem vesszük észre, de a stressz hatással lehet a kisbabára. Sok jele lehet a gyermekben kialakult félelemnek: az alvási szokások megváltozása, fokozott ingerlékenység, túl nagy ragaszkodás vagy sok sírás, sőt a hirtelen megnövekedett mozgékonyság is. Érzelmeinket nem tudjuk a baba elől elrejteni. A babának most szüksége van arra, hogy biztosítsuk szeretetünkről és arról, hogy számára mindig elérhetők vagyunk.