Otthon,vagy intézményben?

Olvastam egy cikket egy ismerős blogoló Édesanya oldalán,belinkelve.Dobrev Klára fejti ki benne,mekkora hülyeség is az,hogy a magyar Anyák otthon henyélnek,gyereknevelés álcája mögé bújva várják a sültgalambot,ami GYES,GYED stb. formájában a szájukba repül.Ahelyett,hogy kvalitásuknak megfelelően és a józan ész szabályait követve amint lehet,rohanjanak "termelni".
Természetesen parázs vita alakult ki ez ügyben,a zömmmel gyermekeiket otthon tartó,sőt otthon tanítani szándékozó Anyukák felháborodtak ezen.Joggal!
Én sem hiszem,hogy a kicsi gyereket ki kell szakítani az anyja karjaiból és bedugni tizedmagával egy intézménybe.
Aztán olvastam egy válaszlevelet,ami,bár nagyon szerettem volna,mégsem háborított fel,inkább nagyon is elkeserített!
A levélíró úgy "méltatja" a bölcsődéket-óvodákat és az ott dolgozókat,mintha a képzeletében valamiféle nem is tudom,talán Mengele doktor sarjak lennének.Persze,van igazsága:vannak jó és kevésbé alkalmas pedagógusok.Jó és rossz hírú intézmények.Na de Neki fogalma sincs arról,hogyha majd valóban meg fogja szüntetni az Állam a támogatásokat,akkor nagyon sok Anya ezekre fog kényszerülni!Mert egy fizetés,ha belezöldülnek se lesz elég!
És szomorú vagyok,mert fogalma sincs a Levélírónak arról,hogy én például milyen képzésben veszek épp részt,vagy hogy boldogan és nyugodtan rám bízhatná a gyerekét,nem hagynám egész nap pisis pelusban,sőt,mégcsak nem is terrorizálnám!És a Csoporttársaim sem,ebben bizonyos vagyok!Nem a múlt században élünk,ahol rémes élmények születhettek a bölcsikről!Ma már VALÓBAN gyermekközpontúak,bár utálom ezt a szót,mert annyira elcsépelték,hogy már mindenre rá lehet ezt is húzni!
És el vagyok keseredve,mert Ő összehúzza magát és igenis otthon marad a kicsivel,egy fizetésből is,én meg nem teszem meg ezt!Igaz,hogy viszem majd magammal,de akkor sem itthon nevelem.
És ettől kevesebbnek érzem magam,mert ha más meg tudja csinálni,én miért nem?Önző vagyok?Meg kényelmes,mert ennyire kell a pénz?Mert ha több lesz,boldogabbnak fogom magam érezni?Vagy ez az egész,hogy én "jó anya" vagyok,csak tévedés?Mert még erre se vagyok képes a gyerekemért?És valóban tönkre teszem az életét ezzel a lépéssel?
Sok-sok kérdés!

Számomra nem az a "jó anyaság" mércéje,ha éjt napallá téve együtt vagyok a gyerekemmel!Fizikailag és lelkileg sem biztos,hogy kivitelezhető!
Nekem igenis kell,hogy néha kis időre kimozduljak a Párommal,a Nórika nélkül.Őneki is jobb,ha nem egy besavanyodott,idegbeteg (amilyennné válhatnék Én esetleg) anyu lenne Vele,hanem egy olyan valaki,aki amellett,hogy Anya,még Nő is és Szerető is Fiatal is és ezekben a szerepekben együtt boldog!

Nem értem,hogy miért kell már megint gondolkodás nélkül,általánosítva ráhúzni a vizeslepedőt a másikra!Csak mert nem ugyanúgy gondolkodunk?

Így is nagy dilemmában vagyok,aki olvas,az tudja!És hát nem lett egyszerűbb a döntés,Márta drágám,hiába kapok Tőled megerősítést!!!!!Ami nagyon jólesik és köszönöm Neked!!!

Remélem,értitek majd,amit itt összehadováltam felindultságomban!Ha valami félreérthető esetleg,kérlek,ne értsétek félre,nem akarok senkit sem megbántani,akár így,akár úgy gondolja helyesnek a gyermeknevelést!