2008. június 20., péntek

Az Anyai szeretetről

Egyszer volt,hol nem volt,még az Óperenciás tengeren is túl,ahol a kurtafarkú malac túr,sőt,még azon is túl,nagyon régen élt egyszer egy Hajóskapitány.Egy nagy dunai kompon teljesített szolgálatot.Egyszer ez a Kapitány találkozott egy Lánnyal,aki nagyon megtetszett Neki,megszerették egymást,elvette hát feleségül és azontúl együtt hajóztak.
Hamarosan szerelmük gyümölcseként megszületett első gyermekük,egy Kisfiú.
Mikor a Kisfiú egy éves lett,úgy gondolták,elég nagy már egy közös hajókázáshoz,végig a Dunán,egészen Bécs városáig.Így is lett,szépen lassan csorogtak az úticél felé,ahogyan a Folyó vitte Őket.Soha olyan boldogok még nem voltak!
Azonban az utolsó napokban a Kisfiú váratlanul megfázott és tüdőgyulladást kapott!Ahogy kikötöttek Ausztriában,mindjárt a legjobb orvost hívatták a Gyermekhez,aki,mivel akkoriban még nem létezett hatékony gyógymód,azt mondta:"Ha a Kisfú túléli a következő éjszakát,van esélye az életben maradásra!"
Édesanyja odaadóan ápolta,el nem mozdult mellőle egész éjjel,ám kegyetlen volt az Élet:hajnalban a Kisgyermek lelke örökké eltávozott kis beteg testéből.Oda,ahol nem volt többé félelem és fájdalom...
Idegen városban voltak,idegen országban,szigorúak voltak a szabályok.A Szülők tudták,ha bejelentik Gyermekük halálát,tán sosem hozhatják haza,ott kell eltemetniük,távol az Otthontól,Hazától...
Ekkor az Édesanya érezte,hogy nincs más lehetősége:összeszedte maradék lelkierejét és megtette azt,amit még utoljára megtehetett Gyermekéért:takarókba csavarta a kicsi testet és felszállt Vele egy Magyarországra tartó vonatra.Napokon át karjaiban tartotta imádott Gyermekét és mosolyogva válaszolt a Kalauz kíváncsi kérdéseire."Nagyon jó Gyerek,szinte sose sír,ilyen nyugodt mindig;hogy jól bírja a hosszú utat,kapott egy enyhe nyugtatót az orvostól,hogy aludjon."
És közben a lelke haldokolt...
Hazaérve eltemette első gyermekét,majd az évek folyamán még négy gyermeket szült a Kapitánynak,mind fiú volt!Tisztességgel felnevelték mindet,két Világháborún és rabságokon keresztül,de azt az Elsőt sose feledte!

Bárminemű egyezés a valódi élettel nem a véletlen műve,mindez megtörtént.



Myspace Page Dividers
Myspace Comments

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

nagyon megható:(és kicsit megkönnyebültem,hogy nem mostanság történt,nem tudom miért de leesett egy nagy kő a szívemről,de így is szívszorító.

Névtelen írta...

Nyami rántottcsibi,azt mi is nagyon szeretjük:)
édi lehet a popót rázó Nóri.

Névtelen írta...

Jajj Istenem..... Nem érvényes megriggatni a másikat.... Nagyon megható volt! :-( Valami szép boldog mesét akarok!!!!!!!!!!