2008. június 21., szombat

Az Erdei Ágacska (közkívánatra egy vidám mese is)

A következő mesét Apukám találta ki nekem kislánykoromban,hallgassátok szeretettel!

Egyszer volt,hol nem volt,még az Óperenciás tengeren is túl,ahol a kurtafarkú malac túr,sőt,még azon is túl,volt egyszer egy gyönyörű nagy Erdő,tele hatalmas,erős fával.
Ebben az erdőben egy szép tavaszon megszületett egy kicsi Ágacska!
Nőtt,növekedett és szépséges kis Fácskává serdült!Büszkén nézegette karcsú ágait,amik telis-tele voltak a zöld különböző árnyalataiban játszó,pompás levéllel.
Egyszer egy Kismadár repült arra,meglátta a fiatal Fácskát amint lágyan ringatózott a szélben és arra gondolt:"Milyen jó puha fészket rakhatnék én erre a fára!A Fiókáim biztosan nagyon szeretnék!"
Odarepült és illedelmesen megkérte a Fácskát:"Kedves kis Fa,engedd meg kérlek,hogy az egyik ágadra építsem a fészkemet!Csodálatos helye lenne Rajtad a Fiókáimnak!"
De a kis Fa nagyon rátarti volt és így válaszolt a Kismadárnak:"Hogyisne,még lehúzná az ágamat a fészked,vagy a bolondos Fiókáid levernék a leveleimet!Keress másik fát magadnak,van itt elég!"
A Kismadár elcsodálkozott ezen a barátságtalan válaszon,de úgy tett,ahogy a Fácska mondta:egy közeli hatalmas Diófára építette fészkét,aki örömmel befogadta.
Azon a tavaszon azonban szörnyű dolog történt:sárga hernyók lepték el az Erdőt!Amelyik fán lakott madár,az nem félt,hiszen a kis lakók szorgalmasan csipegették le a kártékony hernyókat,de a kis Fácska levelei napról-napra fogyatkoztak,a hernyók lelkesen és jó étvággyal rágták!
A kis Fa keservesen sírt,de senki nem hallotta meg!
Egy nap megint arra repült a Kismadár,eleséget vitt a Fiókáinak.Meghallotta a sírást-hüppögést és odarepült a Fácskához."Miért sírsz,kicsi Fa?"A Fa szepegve válaszolt:"Ezek az undorító sárgaságok mind lezabálják a leveleimet és a zöld,zsenge hajtásaimat!"
És mivel a Kismadár nagyon jószívű volt és egyáltalán nem haragtartó,azt mondta a Fácskának:"Egyet se búsulj,lecsipegetem én Rólad az összes hernyót,íziben!A Fiókáim nagyon fognak nekik örülni!"
És így is lett!Nem telt bele sok idő és már egy hernyó sem volt a kis Fán!Boldogan hajladozott a szélben és hálálkodott a Kismadárnak:"Nagyon köszönöm,hogy ilyen jót tettél velem!Cserében,ha még mindig szeretnéd,jövő tavasszal építsd a fészked rám és itt költsd ki a Fiókáidat!"
A Kismadár örömmel elfogadta az ajánlatot és amíg Világ a Világ,mindig oda rakta ezután a fészkét,a kis Fa egyre szebb és növekvő ágai közé!

Itt a vége,fuss el véle!
Ugorj át egy más mesére!
Bátaszékről Bátára,Öreganyám hátára!



Myspace Page Dividers
Myspace Comments

1 megjegyzés:

ilgya írta...

Ez annyira aranyos és tanulságos mese,muszály lesz elmesélnem Dávidnak is. Milyen jó,hogy ennyi év távlatából így emlékszel rá.