2008. október 10., péntek

Nórika és az Öntudat

Hát igen,amikor múltkorjában azt írtam,hogy Nóri nem sokkal az első szülinapja után belépett a "rémes kétéves" korba,akkor nagyon nagyot tévedtem!És mostanában csak kapkodjuk a fejünket,miket művel!
Mozgolódnak a szemfogai is erőteljesen,az is nagyon zavarhatja,de szándékosan mást csinál sokszor,mint amit kérek,kérünk.
Hazaérünk délben a városból,beparkolunk a kocsijával a tárolóba,akkor Ő persze a legnehezebb csomagot szeretné cipelni (kocsitáska,hármas éthordó,szatyor a vásárolt holmival).Megsértődik,ha nem megy,toporzékolás,hiszti fülsértő hangon,ami eddig nem volt.
Megvigasztalódik,mikor más "hoznivalót" ajánlok,elindulunk felfelé.Félúton fogja magát és visszaszalad a tárolóhoz.Fülemről is csomag lóg,könyörgök,hogy jöjjön,de nem.
Aztán megvesztegetem mindenféle ígéretekkel,mi lesz fenn,de:"Memmmem!(és toporzék és hiszti,ha megindulok Felé)" a válasz.
Végre megindul és akkor már felvenném legszívesebben,de amúgy is majd megszakadok.És még csak akkor következik a java:feljutni az első emeletre (még jó,hogy csak annyi).
Van,hogy szépen nyújtja a kezét és felsétál.
Van,hogy nyújtja,de a lépcsősor kellős közepén megmakacsolja magát és legszívesebben bőgnék már,mert képes és lép egyet hátra,anélkül,hogy felmérné,mekkora a "mélység" mögötte.Persze elkapom,de megrántom a kezét,ami fáj,stb.
Felérünk végre a lakásba,dudorászva nekiáll játszani,menekül,mikor enni hívom,pedig már olyan éhes,hogy bekapkod minden száraz kekszet vagy ennivalónak látszó tárgyat,ami a keze ügyébe kerül.
Végre elkapom,ebédelünk,persze két kanállal.Elég a levesből,rázza a fejét,nem kér már.Amint egyedül eszem tovább,persze követeli és úgy néz rám,mintha felfalnám előle.Mikor kínálom,rázza a fejét....
Megesszük a másodikat is,lásd,mint fenn,majd nyugovóra térünk.
Ez egy tipikus félóra,minden nap szinte hasonló a menetrend.
Legrosszabb korban van ilyen szempontból,mert mindenre azt hiszi,megy egyedül is,és persze nem és akkor döbbenten zokog,de segíteni csak fortéllyal lehet.Ez az igazán fárasztó benne.
És akkor jön azzal,hogy takarítok és söpör Ő is!
És ha épp nem segít,akkor is időnként odaszalad,megpuszil,megsimogat,ahol ér.
Minden játékállatát lehetőleg egyszerre cipeli,cuppanós puszikat ad nekik,megeteti őket,hangosan nyammogva hozzá.
Minden pohárnak látszó tárgyból inni akar,húz minket a fürdőbe,töltsünk vizet a kockákba is.Magára borítja,mérges,nem baj.
Mindennek megjegyzi a nevét,még akkor is megmutatja,ha hetek óta nem beszéltünk az adott dologról,csak egyszer.
Egész nap halandzsázik,hol mély,hol magas babahangon,táncol veszettül,ugrál,mint a verebek (persze nem tud felemelkedni a földről,de élvezi nagyon).
Imádja a felnőtteket,utálja a gyerekeket.
Ez van.Kamaszodik.




glitter-graphics.com

6 megjegyzés:

ilgya írta...

mi is még benne vagyunk a sűrűjében,szóval kitartás,csak rosszabb lesz:)na de majd az idő mindent megold....
puszikáljuk a kis puszilgatós drágát!

SKata írta...

Ilgya,köszönöm az őszinteségedet:))),erre biztatlak továbbra is,ne kímélj minket:)))!

kriszta80 írta...

Huha.... Zsófi sem piskota mostanság... Ilgya kommentje hát..... jajjjjjjj nekünk. :-) A kis angyalkáink néha átalakulnak... :-( De amikor angyalok akkor nagyon angyalok :-)))

SKata írta...

Kriszta,hát ez az:)!Nem lehet Nekik ellenállni:))!

Renáta baba írta...

Benne vagyunk rendesen a dackorszakban,de azért mégis olyan ennivalóak!!!
Én már előre sajnálom,hogy olyan hamar elmúlnak ezek az első évek!!

Regi írta...

Hááát Kata. Ez még tényleg csak az eleje... ;) Nekünk Robika (4 év), ha rászólunk valamiért, már vissza is szól sértett öntudattal, hogy miért "oktatjuk ki" őt (Hogy honnan vette ezt a kifejezést??? :D)! Ja, és kezdi haza hozni az oviból a többiektől eltanult csúfolódásokat is! :)

Amúgy épp mondta a 7végén a sógornőm, akinek 13 éves a lánya, hogy higyjük el az öregek bölcsességét, hogy "Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond!" Eddig ő sem hitte, de már kezdi sejteni, hogy kezdhet rettegni a kamaszkortól! :)

Amúgy fel a fejjel! ;D