Kórházi bohóckodás Lackóval

Azért jönnek vissza a kórházi élmények sorban,merthogy volt jó is köztük.
Például amikor egyszercsak a látogatási időn kívül betoppant a Lackó és jó sokat maradt.Szerencsére ez az a hely,ahova -ha csak nem olyan komoly vagy fertőző a betegség-,szinte bármikor jöhettek látogatók és a nővérek nem szóltak rájuk,ha tovább maradtak.Nagyon jól elvannak a Nórikával,repült az idő,egészen felderült a Kicsi!
Vagy mikor a hazaengedésünk után másnap visszamentünk receptekért.Betoltam a babakocsit az aulába,Nórika körülnézett,meglátta a lifteket,veszettül integetett feléjük és kiabálta:"Vaúvaú!"Mert az osztályon volt néhány játék,köztük egy erősen koszlott és jobb sorsra érdemes plüsskutya,akit a Nórika rögtön a szívébe zárt....na,nem felejtette el!
Ettől kezdve amerre csak jártunk,mindenhol "mesélte",így az Erzsitől nemsokára kapott egy kutyust,akit el is neveztünk Vaúnak (roppant kreatív módon,hehe).Azóta már ketten vannak Vele mindenhol:Zsiri és Vaú.Kivéve a kádban...
Egyébként már a "Zsirit" is mondja,valami rémisztő és elképesztő "zs" betűt hangoztatva hosszan,édes!!!