Hajnali merengés és egyéb gyerekszájas történetek-Nórika-módra

Egyik hajnalban,ketten fekszünk az ágyban a Nórikával.Apja már rég elment dolgozni.Amúgy rászokott a Csaj a fél6-os kelésre:-(,de csak és kizárólag a délutános hetünkön,amikor 10-re megyünk a bölcsibe:-))),nademindegyis,nem is ez a lényeg.
Szóval kakaózás után álmosan,csendesen beszélgetünk.Kérdezem Tőle (Anya=A., Nórika=N.)
A.:-Tudod,hol lakik a Jóisten?
N.:-????
A.:-Hát ott fenn...(és mutatok a plafon felé).
De eszembe jut jobb is és folytatom:
A.:-És a Nórika szívében.Meg Apa és Anya szívében.
Mire Ő,tökéletesen felvéve a "ritmust":
N.:-Meg a Bobbi szívében.És a Laciéban.
A.:-Igen,igen.Ott is.
N.:-És a Miklóséban.
Na,itt úgy,de úgy elkezdtem röhögni,mint még sosem ily korai órán.
Miklós a Laciék HÖRCSÖGE:-DDDDDDDDDD!


Szintén még sötét reggel,de másik nap.Apjával együtt ébred,Ő hozza Nórikájának a kakaót,nem én.Élvezettel issza,majd nagyot sóhajt és azt mondja:
"Jólesett.Apa főzte a kakaót Nójinak."
Elájultunk.


Majdnem kész a vacsora,már unja,hogy nem Vele foglalkozom.Kigaloppozik utánam a konyhába és azt szólja,édes kérlelő hangocskán:
"Gyeje máj be,Édesem!"
Tócsává olvadtam a konyha kövén.

Borimamiéknál császármorzsát eszik,de a porcukor jobban érdekli,lelkesen nyalogatja:
"Kéjek még hópucojt!"

Ennyi.
Készek vagyunk Tőle.
Imádjuk!!!!



glitter-graphics.com