2010. január 31., vasárnap

Első ovis hét

Végre rászántam magam az írásra.Kicsit nem úgy sikerült az első hét,ahogy szerettem volna és ahogy elképzeltem.
Nórikával nem volt semmi baj,egyszer sem sírt,néha szepegett csak,de az egyik óvónénije nem egészen úgy áll Hozzá,ahogy reméltem.A Többiek viszont imádják már most!Tudom,mások vagyunk,tudom,nem mindenkinek van egyformán mindig jó,boldog napja,de ha nem láttam volna a saját szememmel,amit láttam és nem kaptam volna még más infót is arról,hogy hogyan viselkedett a Lányommal,akkor nem hittem volna el,hogy ilyen van!!!Merthogy én is óvónő is vagyok,meg most gondozónőként még kisebb gyerekekkel foglalkozom,de ha azt vesszük,hogy "csak" anya vagyok,akkor is kiborított az egész.És tegyük félre,hogy kolléga gyereke a Nóri,de tényleg nagyon tegyük félre,mert nem kértem sosem különleges bánásmódot,erről már írtam korábban.Csak vegyük azt,hogy
-egy alig hároméves Kislány,aki alig egy hete jár közösségbe;
-aki most szakadt el a családjától,az anyjától (mert Nála nem vehetjük figyelembe a bölcsit,hiszen együtt voltunk);
-aki nem sírt az első pillanattól fogva,csak szepegett,ha eszébe jutottunk;
-aki állandóan csacsog és sokat nevetgél,rötyög ott is;
-akinek a rossz kedvét egy-két poénnal pillanatok alatt oldani lehet;
-aki jól eszik-alszik,alkalmazkodik és
-mindössze az a hatalmas bűne van,hogy egyelőre fél a többi ismeretlen gyerektől (a bölcsis "kollégái",akik szintén most mentek át,betegek épp).
Ennek következménye az,hogy akármelyik felnőtt van benn a háromból,vagy akár az egész intézményből,ahhoz húz,és nem megy el mellőle,denemám!
Azért ez elég tragikus lehet egy óvónőnek,pláne,hogy a többi gyerek már legalább egy hónapja jár,tehát nem kell különösképpen ölelgetni (ezt a másik óvónő mondta).Ha egy kicsit is odafigyelne a gyerekek igényére,néhány hónap múlva istenként tekintenének Rá és a következő 3-4 évben semmi dolga nem lenne,hiszen csüggenének minden szaván.De nem!Mert biztos fáj,hogy az enyém az ölében akar ülni,vagy legalábbis mellette,és az udvaron fogni kell a kezét,miközben a többi Kolléganővel beszélget.Szerintem ezt bármelyikünk megtenné egy kisgyerekkel,nem kell hozzá diploma!!!
Amúgy más "saját" gyerek is járt már az ovis csoportokba és tudom,mennyivel jobban figyeltek Rá(ami azért nyílt titok,de evidens),az én bölcsiseim közt is volt ilyen és úgy kényeztettük,ahogy csak tudtuk,és még egyszer hangsúlyozom,ÉN EZT NEM VÁROM EL,de látom,hogy a Többiek meg viszont mit meg nem tesznek a Lányomért,mert mindenkivel olyan aranyos és kedves...
Jajj,értitek,mire akarok kilyukadni???
Szóval,amit most tehetek,az az,hogy műszakot cserélek és azzal a Kolléganővel fogunk együtt járni,akin imádattal csüng a Nóri,hogy a nap nagyobb részében boldog és kiegyensúlyozott legyen,aztán ha már beszokott és lesz barátja,más lesz a helyzet.
Ja,csak egy adalék:a héten egyik este a Grétibabájával játszott a Nóri és látom ám,hogy dobálja ide-oda...mindig szépen játszott vele...aztán hallom ám,hogy ráförmed a babára:"Ne nyöszörögjél már!!"...azt hittem,a szívem szakad meg,mondanom sem kell,nem itthon hallotta ezt...de legalább kijátssza Magából.Amúgy ez volt az egyetlen,amit emlegetett az oviból,mert hosszas könyörgésünkre sem hajlandó senkinek semmit mesélni,úgy csinál,mintha meg sem hallaná.




glitter-graphics.com

4 megjegyzés:

Csengebaba írta...

Katám, sajnálom! De igazad van! Amíg ki tudja játszani magából, addig rendben van a dolog!
Az ilyen pedagógusról nem mondok inkább semmit!
Remélem jobb lesz hamarosan!

Altair írta...

Sajnos van ilyen is. Lehet, hogy megváltozik a kollégád...

Nekem a kisfiam a fiatalabbik óvónénivel volt így. Nagyéva néninek bement a csoportba és elvolt, ha nem is lelkesen. Viszont, ha Kiséva néni volt délelőttös, akkor sírt, mint a záporeső. A végén már egyszerűen felhívtak telefonon, hogy jöjjek érte, mert sír és lázas.

Persze elhoztam, és a "lázas" beteg gyerek felvidult és örömmel jött haza. Persze nem volt láza. Úgyhogy jobbára ellógtuk az óvis időszak utolsó pár hónapját.

Szerencsére szeptembertől már nem volt ilyen gond, nem tudom, mi történhetett közben - talán, hogy jöttek sírósabb még fiatalabbak a csoportba. ;o)

SKata írta...

Köszi Csilla,Altair...azért van még egy adalék a történethez,csak azt nem írtam KI:két éve,a mi óvónőnk nem csak számunkra elviselhetetlen viselkedése miatt az akkori Szülők petíciót nyújtottak be a Vez.nőnek és aláírást gyűjtöttek,mert nem akarták az ő csoportjába íratni a gyereküket.Mosolytalan,egoista,haragtartó,pesszimista...ezek voltak az érvek ellene.Így került ebbe a csoportba.Egyedül neveli a lányát,azért nem bocsájtották még el.
Hát,majd meglátjuk.

Zsófi írta...

Kata ez nagyon szomorú:(
Hisz egy "kezdő"ovisál épp azt kellene elérni,hogy minél jobban és minél hamarabb megszeresse az óvodát.Nem pedig "ilyen" mufurc nő szeszélyessége miatt meg utálja a Picikéd az egészet.Az sem megoldás sajnos,hogy esetleg beszélsz az illetővel,mert ha harag tartó ahogy írtad,akkor tuti,hogy még jobban fogja csak csinálni...
Talán tényleg az a legjobb megoldás amit mondasz,hogy máskor hordod(ha ez megoldható)
Remélem hamarosan talál magának kis barátot Nórikád,vagy hamar meg gyógyulnak a már ismert kis pajtások.