Első ovis hét

Végre rászántam magam az írásra.Kicsit nem úgy sikerült az első hét,ahogy szerettem volna és ahogy elképzeltem.
Nórikával nem volt semmi baj,egyszer sem sírt,néha szepegett csak,de az egyik óvónénije nem egészen úgy áll Hozzá,ahogy reméltem.A Többiek viszont imádják már most!Tudom,mások vagyunk,tudom,nem mindenkinek van egyformán mindig jó,boldog napja,de ha nem láttam volna a saját szememmel,amit láttam és nem kaptam volna még más infót is arról,hogy hogyan viselkedett a Lányommal,akkor nem hittem volna el,hogy ilyen van!!!Merthogy én is óvónő is vagyok,meg most gondozónőként még kisebb gyerekekkel foglalkozom,de ha azt vesszük,hogy "csak" anya vagyok,akkor is kiborított az egész.És tegyük félre,hogy kolléga gyereke a Nóri,de tényleg nagyon tegyük félre,mert nem kértem sosem különleges bánásmódot,erről már írtam korábban.Csak vegyük azt,hogy
-egy alig hároméves Kislány,aki alig egy hete jár közösségbe;
-aki most szakadt el a családjától,az anyjától (mert Nála nem vehetjük figyelembe a bölcsit,hiszen együtt voltunk);
-aki nem sírt az első pillanattól fogva,csak szepegett,ha eszébe jutottunk;
-aki állandóan csacsog és sokat nevetgél,rötyög ott is;
-akinek a rossz kedvét egy-két poénnal pillanatok alatt oldani lehet;
-aki jól eszik-alszik,alkalmazkodik és
-mindössze az a hatalmas bűne van,hogy egyelőre fél a többi ismeretlen gyerektől (a bölcsis "kollégái",akik szintén most mentek át,betegek épp).
Ennek következménye az,hogy akármelyik felnőtt van benn a háromból,vagy akár az egész intézményből,ahhoz húz,és nem megy el mellőle,denemám!
Azért ez elég tragikus lehet egy óvónőnek,pláne,hogy a többi gyerek már legalább egy hónapja jár,tehát nem kell különösképpen ölelgetni (ezt a másik óvónő mondta).Ha egy kicsit is odafigyelne a gyerekek igényére,néhány hónap múlva istenként tekintenének Rá és a következő 3-4 évben semmi dolga nem lenne,hiszen csüggenének minden szaván.De nem!Mert biztos fáj,hogy az enyém az ölében akar ülni,vagy legalábbis mellette,és az udvaron fogni kell a kezét,miközben a többi Kolléganővel beszélget.Szerintem ezt bármelyikünk megtenné egy kisgyerekkel,nem kell hozzá diploma!!!
Amúgy más "saját" gyerek is járt már az ovis csoportokba és tudom,mennyivel jobban figyeltek Rá(ami azért nyílt titok,de evidens),az én bölcsiseim közt is volt ilyen és úgy kényeztettük,ahogy csak tudtuk,és még egyszer hangsúlyozom,ÉN EZT NEM VÁROM EL,de látom,hogy a Többiek meg viszont mit meg nem tesznek a Lányomért,mert mindenkivel olyan aranyos és kedves...
Jajj,értitek,mire akarok kilyukadni???
Szóval,amit most tehetek,az az,hogy műszakot cserélek és azzal a Kolléganővel fogunk együtt járni,akin imádattal csüng a Nóri,hogy a nap nagyobb részében boldog és kiegyensúlyozott legyen,aztán ha már beszokott és lesz barátja,más lesz a helyzet.
Ja,csak egy adalék:a héten egyik este a Grétibabájával játszott a Nóri és látom ám,hogy dobálja ide-oda...mindig szépen játszott vele...aztán hallom ám,hogy ráförmed a babára:"Ne nyöszörögjél már!!"...azt hittem,a szívem szakad meg,mondanom sem kell,nem itthon hallotta ezt...de legalább kijátssza Magából.Amúgy ez volt az egyetlen,amit emlegetett az oviból,mert hosszas könyörgésünkre sem hajlandó senkinek semmit mesélni,úgy csinál,mintha meg sem hallaná.




glitter-graphics.com