2007. november 4., vasárnap

Az egészséges csecsemő táplálása az első félévben (Élelmezéstan-esszé,1.félév)

Az egészséges újszülött számos reflexszel születik. Némelyek az első pár hétben elmaradnak a csecsemő érésével, néhány azonban megmarad.

Ezek egyike a szopási reflex, mely az egyik legfontosabb reflex, hiszen a baba életfenntartását szolgálja.

Már az anyaméhben is megfigyelhető ultrahangos vizsgálattal, hogy a magzat szopja az ujját, illetve nagyokat kortyol a magzatvízből, ezzel is felkészülve a szopásra.

Ez a fajta beidegződés nagyon könnyen kiváltható az újszülöttnél, elég az orcáját megsimítani és abba az irányba fordítja a fejét. A mellbimbókeresési reflex segíti, hogy szopni kezdjen.

Mindkét női emlő 20-20 lebenyre osztható, ezekben találhatóak a tejtermelő mirigyek. Ezek felelősek a már a terhesség során is tapasztalható előtej szivárgásáért, és a későbbi anyatej termelődéséért, melyet hormonok szabályoznak.

Hacsak valamilyen rendellenesség nem található az anya mellében (túl kevés tejmirigy), bármely nő képes kielégítő mennyiségű tejet termelni csecsemője számára.

A tej vékony csatornákon át a mellbimbó mögé áramlik, ott gyűlik a szopásig. Ekkor a mellbimbón keresztül jut a baba szájába.

Helyes eljárás a szülés után rögtön mellre helyezni az egészséges, érett újszülöttet, a vizsgálatok ráérnek. Ezzel olyan korai kötődés alakítható ki édesanya és kisgyermeke közt, mely a baba kiegyensúlyozott fejlődését segíti elő. Emellett a szoptatásnak olyan „mellékhatásai” is vannak, melyek mindkét fél számára előnyösek: általában véve sokkal nyugodtabbak és egészségesebbek a szoptatott babák, kevesebbszer fordul elő köztük allergia, asztma, cukorbetegség. A szoptatás elősegíti a méh összehúzódását, csökkentve a vérzést a szülést követően, hiszen ilyenkor oxytocin nevű hormon termelődik. Kisebb a mellrák előfordulási aránya is és mindemellett hamarabb visszanyerhető a terhesség előtti alak.

Az első pár napban előtej (colostrum) termelődik, mellyel az újszülött megkapja mindazokat a fehérjéket és ellenanyagokat, melyek nélkülözhetetlenek a fejlődéséhez, immunrendszere kiépítéséhez.

Az ezután termelődő anyatej tejcukrot, zsírt, ellenanyagokat (ezek megvédik a babát a fertőzésektől) és fehérjét megfelelő mennyiségben tartalmaz.

A D – és K vitaminok kivételével minden vitamint tartalmazza, ezek pótlására pedig Vigantol-olajat és Konakion-cseppeket kell meghatározott időközönként a babának adni.

Még kevés vasat is találunk benne, könnyen felszívódó formában, melyet a laktoferrin segítségével köt meg, így a vasat igénylő baktériumok nem tudnak elszaporodni a csecsemő szervezetében.

Zsírégető enzimet, sót, kalciumot, foszfort is kimutathatunk benne, melyek nélkülözhetetlenek a megfelelő testi és idegrendszeri fejlődés szempontjából.

A szintén benne levő „bifidus factor” segíti a hasznos tejsavbaktériumok (Lactobacillus bifidus) elszaporodását a csecsemő bélrendszerében, mely ott megtapadva egy „védőréteggel” vonja be a beleket a fertőzések elkerülése miatt, aztán mintegy felkészíti az emésztőrendszert a későbbi szilárd táplálkozásra.

Az anyatej mindig tiszta, mindig steril, kényelmes mert „kéznél” van és nem utolsó sorban olcsó.

Nagyon fontos előnye a szoptatásnak, amit nem győzök elégszer hangsúlyozni: a baba és mama közti szoros kötelék ilyenkor alakul ki, ez lesz az alapja a későbbi nyugodt és harmonikus kapcsolatnak, a megfelelő testi-lelki fejlődésnek!

Az első néhány hétben még keveset és gyakrabban szopik a baba, hiszen meg kell szoknia az éhségérzetet. Az anyaméhben ugyanis fokozatosan kapta meg a számára szükséges tápanyagokat, emésztőrendszere még fejletlen, gyomrának befogadóképessége kicsi ezért az igény szerinti szoptatás a legkielégítőbb számára.

Nagyon fontos a helyes mellretétel! A babának elég nagyra kell nyitnia a száját, hiszen az egész bimbóudvart is be kell kapnia, mert ha csak a bimbókat szopogatja, nem indul be a tejleadó reflex, hiába van tele a mell; kisebesedik a mellbimbó, begyullad, ami elveszi az újdonsült anyuka kedvét is a szoptatástól, hiszen igen fájdalmas.

Ebben az időszakban a colostrumot felváltó úgynevezett „átmeneti tejet” kapja a csecsemő, majd átlagosan a tizenötödik naptól indul be az érett anyatej termelődése, mely körülbelül a tizenötödik hónapig termelődik.

Az első időkben szinte egész nap alszik a baba, álmából csak éhsége kelti fel. Ajánlatos az igény szerinti szoptatás mellett is minimum két órás szünetet tartani az etetések közt, mert az édesanyának is szüksége van pihenésre. Ez, a pozitív attitűd, a megfelelő étkezés és folyadékfogyasztás segíti elő a tejtermelődést a leginkább.

Viszont 3-4 óránál többet nem szabad várni az első időkben, hiszen ezen túl annyira leeshet a csecsemő vércukorszintje, mely szélsőséges esetben akár kómát is előidézhet. Ez főleg kisebb súlyú újszülötteknél okozhat problémát, ilyenkor „szükséges rossz” felébreszteni a babát szopáshoz. Egyébként körülbelül 6 hét elteltével már annyira beindul a súlygyarapodás, hogy felesleges ébresztgetni a kicsit, mert olyankor csak álmos lesz, keveset szopik és felborul az egész napirendje. Bízni kell a csecsemőben, ő tudja, mikor és mennyit akar szopni!

Sikeres a szoptatás, ha az újszülött az ötödik-hetedik életnapjára nem, vagy csak keveset veszít születési súlyából.

A szopás elején az alacsony kalóriatartalmú előtejet kapja, majd ha kitartóan szopik tovább és nem csak a szomját akarta csillapítani, a kalóriadúsabb utótejet kapja. A tejleadó reflex (feszülő, bizsergő érzés a mellbimbónál) egy-egy alkalommal többször is kiváltható, lényegében türelem és idő kérdése, mennyit eszik a csecsemő. Nem szabad siettetni!

Szoptatott csecsemők sosem szenvednek túltápláltságtól, a szopás kiváltja a gasztrokólikus reflexet, nem lesz hasfájós a baba és segíti kiüríteni a bilirubint a szervezetből, azaz kevésbé sárgul be.

Biztosan elég az anyatej, ha a kicsi egyenletesen gyarapszik, élénk, szeme csillog, bőre-izmai tónusosak, általában véve nyugodt, kiegyensúlyozott, és körülbelül hat nedves pelenkája van egy nap leforgása alatt.

Szoptatott csecsemőnek nincs szüksége külön folyadékra, kivéve talán a nagy nyári hőségben, mikor adhatunk neki a fokozott verejtékezés miatt kevés babavizet, felforralt és lehűtött csapvizet illetve cukor nélküli bébiteát. Ha a kutacsa beesett, szokatlanul bágyadt, mindenképpen itassuk-szoptassuk meg, nehogy kiszáradjon.

Az érett anyatej minden olyan tápanyagot tartalmaz, és elég folyadékot jelent, melyre élete első hat hónapja során szüksége van a kicsinek.

Mint már írtam, célszerű az igény szerinti szoptatási rendet követni. Ez bizony főleg az első időkben elég nagy erőfeszítést követel az édesanyától, hiszen mivel kicsi az újszülött gyomrának befogadó képessége (körülbelül 30 és 80 ml közötti), akár tízszer is szopni kérhet egy huszonnégy óra alatt. Tévhit azonban, hogy hathetes korára át „kell” aludnia az éjszakát és hagyni kell sírni, akkor megszokja a szülők napirendjét!

Akkor fogja átaludni szopás nélkül az éjjeleket, ha már képes lesz az idő előrehaladtával annyi táplálékot magához venni a nap folyamán, hogy az éhségérzet kényelmetlensége nem kelti fel.

Így fokozatosan maradnak el szopások, de esetleges betegség vagy hirtelen nagy növekedésbeli ugrás miatt az éjszakát hosszú ideje átalvó baba megint enni kérhet. Ilyenkor újra meg kell szoptatni, amikor csak igényli. Nem kell attól tartani, hogy „elkanászodik” a kicsi, sokkal egyszerűbb megetetni, mint kivárni, míg újra álomba sírja magát. Ha kielégíti / kielégítjük a szükségleteit, újra vissza fog állni a „rendes” kerékvágásba.

Nem kell attól félni, hogy nem lesz elég tej a hirtelen megnövekedett igények miatt, hiszen az anyatej termelődése a „kereslet-kínálat” elvén működik, azaz minél többet szopik a csecsemő, annál több termelődik.

A késő esti etetések is el- elmaradoznak ilyenformán, és a csecsemőkor végére már csak három-öt étkezés marad.

A felesleget célszerű lefejni akár géppel, akár kézzel (ez utóbbi hatékonyabb), így elkerülhető a tej „pangása”, a tejcsatornák fájdalmas begyulladása.

A fejt mennyiséget dátumozva, steril edényben vagy tejgyűjtő zacskókban le lehet fagyasztani, hosszú ideig eláll, és esetleges gyógyszeres kezelés, vagy az anya kényszerű távolléte alatt jó szolgálatot tehet. Ilyenkor az édesapák is kivehetik a részüket a gyermek etetéséből, kicsit tehermentesítik az anyát és részesülnek abban a „különleges” kiváltságban, mely a kisgyerek etetésével „jár”.

Esetleg ha már nem szopik a baba, bele lehet keverni főzelékébe, így jótékony hatását továbbra is kifejti.

Nincs általános vélekedés azzal kapcsolatban, meddig „kell” szoptatni. Többek közt anyai attitűdtől, társadalmi elvárásoktól, szokásoktól is függ, ki meddig folytatja, de hat hónapos kor alatt feltétlenül kívánatos (WHO és UNICEF szerint), és eltarthat akár egészen kétéves korig vagy tovább is.

Nagyon fontos a megfelelő felvilágosítás! Ennek hiányában a fejlett országokban egyre kevesebb anya választja a szoptatás alternatíváját! Ma már erre talán újra nagyobb hangsúlyt fektetünk, szoptatással kapcsolatos kérdésekben fordulhat az anya gyermekorvoshoz, védőnőhöz, a Le Leche Liga segítőihez, illetve IBCLC- hez (szoptatási tanácsadó). Sokszor barátnők tapasztalatai, de akár az internet is segíthet!

Gyakran a megfelelő tudásanyag nélkül idő előtt abbahagyhatja az édesanya a szoptatást. Ilyen ok például az úgynevezett „szopási sztrájk”, ami leggyakrabban 3hónapos kor után fordulhat elő. Ilyenkor az eddig jól szopó csecsemő szopáskor sír, harap, megfeszíti magát, és semmiképpen sem akarja elfogadni a mellet. Megfelelő információ hiányában az édesanya azt gondolja, elválasztja magát a gyermek, pedig egy éves kor alatt ez ritkán következik be. Tápszert kezd adni, holott „csak” annyi lenne a teendője, hogy minden lehetséges időpontban és testhelyzetben próbálkozzék, közben fejjen, el ne apadjon a teje.

Általában maximum egy hét alatt túl lehet jutni rajta, közben nem szabad tápszert adni (hacsak nem szélsőséges a súlyveszteség), hiszen ha nem ajánl más alternatívát a csecsemőnek, az előbb-utóbb úgyis szopni fog!

Másik gyakori gond forrása, hogy a kórházból hazatérve már beindult a tejtermelés, gyarapszik a csecsemő, de a kezdeti sok pihenés után az édesanya újra elkezdi vezetni a háztartást, kevesebbet pihen, és ijedten veszi észre, hogy (időlegesen!) akár teljesen el is apadhat a teje. Sajnos ilyenkor – tisztelet a kivételnek – a megkérdezett védőnő vagy gyerekorvos nem parancsolja az ágyba pár napra a babával együtt, hanem tápszert ír fel. Pedig az anyatej elapadása negyven napos folyamat, nem megy ilyen hirtelen, illetve szó szerinti éjjel-nappali folyamatos szoptatással (ez az igazi értelemben vett „igény szerinti”) rövid idő alatt visszaállhatnak a rendes kerékvágásba. Ez az egyik oka annak, hogy a babák legalább felét körülbelül a nyolcadik héttől nem szoptatják. (Ez saját tapasztalatom is,de az én „segítőmmel” szerencsém volt!- S. K.).

Nagyon fontos a szoptatási ismeretek folyamatos bővítése a tanácsadók részéről!

Fontos megteremteni a szoptatás megfelelő feltételeit is, hiszen ez egy intim, bensőséges dolog, felesleges mások árgus szeme előtt feszengeni.

És egy érdekesség, érzékeltetve a női szervezet csodáját: az örökbefogadott csecsemőt is képes szoptatni örökbefogadó édesanyja!

Sajnos azonban az anya valamilyen betegsége (TBC, AIDS, vérbaj, Hepatitis ) illetve drog ,- vagy alkoholfüggősége esetén nem szabad szoptatni!

Tilos a szoptatás bizonyos gyógyszerek szedése esetén is, ugyanis a hatóanyagok közvetlenül belekerülnek az anyatejen keresztül a csecsemő szervezetébe, és sok készítmény mellékhatása sem ismert teljes mértékben, súlyos károsodásokat okozhatnak a kisgyermeknek!

Ilyen esetekben a csecsemők számára gyártott tápszerek adása kötelező!

Ezek „emberi fogyasztásra szolgáló, szigorúan meghatározott minőségi és higiénés követelményeknek megfelelő, különleges gyártási eljárásokkal, iparilag előállított, állandó összetételű, élelmezésre használt anyagkeverékek vagy készítmények.

Alkalmazásuk orvosszakmai indikációk alapján, betegségek gyógyítására vagy megelőzésére, életkori vagy egyéb fiziológiás egészségi állapot miatt indokolt”.

A csecsemőknek a fentiekben említett okok miatt adható tápszerek két csoportra oszthatók.

Újszülöttkortól hat hónapos korig kizárólag orvosi javaslatra és receptre az általában „egyes” számmal jelöltek adhatók. Ezek általában a tehéntejet átalakított formában tartalmazzák, pre, - és probiotikumokat, hozzáadott vitminokat tartalmaznak, ezzel a lehető legjobban hasonlítanak az anyatej összetételéhez.

A tápszerek „egyenletes tápanyageloszlásúak, jól diszpergált casein tartalmuk, finom eloszlású zsír összetevőjük, jobb emészthetőségük, célszerűen módosított összetételük van”.

Másik fajtájuk az elválasztó, vagy „follow-on-milk”-ek, amik hat hónapos kor után adhatók, illetve az úgynevezett „babatejek”, kilenc hónapos kor után.

Nagyon fontos betartani a dobozon található utasításokat, adagolást, mert az ezektől való eltérés a csecsemő nem megfelelő fejlődését, vagy súlyos megbetegedését okozhatja!

Tápszeres etetés során is nagyon fontos a megfelelő attitűd és a felvilágosítás, hiszen nem az a „jó anyaság” fokmérője, ha valaki minél tovább szoptat! Az a lényeg, hogy a csecsemő mindenképpen megkapja a fejlődéséhez szükséges tápanyagokat, akár az anyatejjel, akár a tápszeres etetés során!

Szigorúan tilos egy éves kor alatt tehéntejet, vagy tejhígítást adni a babának, mert összetételük megfelelő lehet a borjúnak, de a csecsemőnél súlyos megbetegedést, nem kielégítő fejlődést, ezáltal szervi károsodást és allergiás reakciókat is kiválthat! Összetételük nem fedezi a baba szükségleteit, túl alacsony a tejcukortartalmuk, tejzsírtartalmuk viszont megengedhetetlenül magas, ami bélvérzést okozhat! ”Magas ásványanyag tartalmuk növeli a vesék osmotikus terhelését, alacsony vastartalmuk vashiányt okoz!”

Ha csak kiegészítésképpen adjuk, mert folytatjuk a szoptatást, vagy csak kevés az anyatej, lehetőleg pohárból (már az egy napos újszülött is képes pohárból inni) vagy kiskanállal adjuk, hiszen az üvegből való etetés a mell elutasítását eredményezheti. Ennél ugyanis folyamatosan folyik az ennivaló a baba szájába, míg a szoptatáskor „meg kell küzdenie” a táplálékért.

Hat hónapos kor körül már nem biztos, hogy az anyatej kielégítően biztosítja a csecsemő megnövekedett táp,- és energiaigényét. Ilyenkor eljöhet az ideje a fokozatos (ez a kulcsszó!) elválasztásnak. Ez azt jelenti, hogy a babával együttműködve és őt figyelve egy-egy szoptatást lehet helyettesíteni egyéb ételekkel, főzelékekkel, gyümölcsökkel, tejpépekkel.

Egyszerre csak egy újdonságot szabad bevezetni, körülbelül havonta lehet kiváltani egy alkalmat, azt is csak a csecsemő „beleegyezésével”, így ha esetleg allergiás reakció lépne fel, könnyű felderíteni az okát.

Így érünk szépen lassan egy csodálatos utazás végére, mellyel megalapoztuk a kisgyermek későbbi egészséges fejlődését, betegségekre való hajlamát talán csökkentettük és kialakítottuk az ételekhez és az evéshez való pozitív, elhajlásoktól mentes hozzáállását. A szoptatás során kialakult bensőséges és szeretetteljes viszony kihat majd a gyermek-szülő kapcsolatra is, örök életre szó élménnyé válik!

Felicitas Babagondozási Tanácsadó (Felicitas International Ltd. , Budapest, 2007.)


Dr. Carol Cooper: A baba fejlődése- lépésről lépésre (Gabo Kiadó, Budapest, 2006.)


Penelope Leach: Picik és kicsik (Park Könyvkiadó, Budapest, 1993.)


Elizabeth Fenwick: Kismamák Nagykönyve (M-ÉRTÉK Kiadó Kft. , Budapest, 2006.)


Bálint Ágnes, dr. Falk Judit, Gyulai Irén, dr. Rév Erika, dr. Thaisz Kálmánné, Vörös Irén: Babát várunk (Minerva Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1977.)


Bedzsula Bálintné: Gyermekélelmezéstan - jegyzet

Internet: www. zimonyi. hu

W. Ungváry Renáta: Szoptatós füzet

1 megjegyzés:

SzKriszti írta...

Örök hálám ezért a bejegyzésért!
Krisztina (Egy kezdő anyuka)