Nórika és a járás 1.

Ez elvileg egy sorozat lesz,amit az evéssel kapcsolatban is meg szeretnék csinálni,magyarán leírni,ha bármelyik témában változás áll be,mert nem szeretnénk elfelejteni ezeket a fontos lépcsőfokokat!

Tehát Nórika kb. 1,5 hónapja döntött úgy,hogy kipróbálja a lábait.Eleinte kezünket fogva,teljesen előredőlve,témának nekifeszülve haladtunk előre.Aztán kb. 3hete már szépen egyenesen jár,lépcsőzik felfelé,pihenés nélkül,persze nem váltott lábbal.Körbejárja kapaszkodva a járókát,ha séta közben megállok Vele,mert mondjuk ajtóhoz értünk,elengedi önként mindkét kezemet és a falhoz támaszkodva várja,míg kinyitom.Tegnap séta közben folyton elengedte a Gábor kezét és csak az én kezemet fogva próbálkozott és tett is jó pár lépést.Ja,és a járókában állva gyakran le-leguggol,leülést gyakorolja.
Néha már mindkét kezével elengedi a kapaszkodót,ami addig a biztonságot nyújtotta és egyedül,ügyesen egyensúlyozva ácsorog úgy 1 percig.
Amúgy akkor kezdett el egy kézzel sétálni,mikor a Gábor a másik kezébe adta a Zsirit és akkor azt nagy boldogan hozta,amúgy megtorpant,ha elengedte valamelyikünk.
Ha mindketten ott vagyunk,úgy sétálunk Vele,mint a "nagyok",és így nagyon kényelmes,nem kell akkorát hajolni és Nórimóri felettébbmód boldogan nézeget fel ránk hol jobbra,hol balra.
Ma délelőtt a lépcsőházban szinte végig úgy jött már fel,hogy csak az egyik kezecskéjét fogtam!!!!!!Annyira jó érzés volt!
Ami a gond mostanában,ha más babák odajönnek hozzánk közel.Ilyenkor a Nóri elsírja magát,nem szereti,ha túlságosan az arcába másznak.Mondjuk ez már inkább a szocializációhoz tartozik,de összefügg a járkálással,mert csak ilyenkor jelentkezik.Általában fel szoktuk venni,mi sem örülnénk,ha idegenek senderednének hirtelen elénk és mindenáron puszilgatni,meg simogatni akarnának!
Ez a szeparációs félelem?