Újra elkezdődött egy tanév és hál'istennek annyi dolgunk van,alig látszunk ki belőle :-).
Nóri nagycsoportos lett,elkezdett járni balettre és úszásra is menni fognak jövő héttől,már tiszta izgalom.
Ismét hihetetlenül sokat fejlődött,egyre jobban látszik,hogy az epilepszia gyógyszer elhagyásával rohamléptekben hozza be a 3 éves lemaradást.Valószínűsíthető,hogy a téri irányokban lesz a fejlesztenivaló és a nyelvi készségekben,ezeket blokkolta a Convulex :-S.Szerencsére jövőre nem megy még iskolába,így van időnk bőven mindenre,nagyon jó szakemberek foglalkoznak Vele és mi is megteszünk mindent,amit csak emberileg lehetséges :-).Most érzem,h "elég jó" anya vagyok és ez boldoggá tesz!
Mostanában nagyon anyás lett a Nóri,nélkülem alig akar menni valahova,ezerszer át kell beszélnünk mindent,hogy igen,megyek Érte,vagy ha nem én,hát ki fog a családból,mire megnyugszik.Egyébként a balettet nagyon élvezi,csak mire odáig eljutunk,kész tortúra,mert ODA menni sosem akar,de OTT lenni már annál inkább...ki érti ezt :-D?
Múlt héten elég nagy trauma ért minket,ugyebár egy helyen "dolgozunk",csak Nóri ovis én meg a bölcsiben vagyok,de az udvarunk közös,egy kerítés választ el minket egymástól az udvari játék során.
Minden gyereket ismerünk már októberre,vagy azért,mert a bölcsiből került ki,vagy mert ennyi idő alatt 3 csoport kicsi nevét lazán meg lehet tanulni.
Sajnos Nóri egyik kedvenc kisbarátja,G. eltörte a karját csütörtökön és ezt mind láttuk,G. egyébként a legelső bölcsis csoportom legelső beszoktatósa volt,szóval abszolút a szívemhez nőtt.Nagyon megviselt minket az egész dolog,rengeteget beszélünk Róla és majd megyünk meglátogatni a héten,így Nóri is könnyebben veszi ezt az akadályt.
Pénteken mesemondó versenyen voltak Medinán,kísérték két kis társukat,az egész csoport ment szurkolni,nagyon szép és vidám napjuk volt.Nóri életében először önként jelentkezett,amikor a verseny utáni programon a gyerekzenekar önkénteseket keresett táncolni,és úúúúúgy ropta,hogy az óvónénije is egészen elcsodálkozott,hogy ez tényleg Ő :-D ?!
Úgy látom,a tánc valamilyen formája jelen lesz az életünkben később is.Most a balett jó kezdés,alapozó,tartást és fegyelmet ad,aztán majd meglátjuk.Ja,és ez nem az én megvalósítatlan vágyam volt :-DDD,egyszerűen csak a Nórika habitusához és alkatához ez illik a legjobban (én zongorázni szerettem volna,de 14évesen,mikor kitaláltam, ki tudja,miért,elzavartak,hogy már öreg vagyok,hogy elkezdjem).
A mesemondók megihlették a Nórit is,szerintem tegnap este jött ki Belőle az egész hét feszültsége és izgalma,mert miután az Apja elment megünnepelni az amerikaifocis győzelmüket a csapattal(hajrá BadBones!!!):-) és mi kettesben maradtunk itthon,a következő mesét költötte,hatalmas adag fekete humorral,amivel nagyonis tisztában volt :-D.Mindezt az ágyon,pizsuban ugrálva,tele kalanddal még mindig :-D!Nekem a könnyeim potyogtak :'-DD!
Íme:
"És akkor a Szép Lány talált egy kis mosómedvét az erdőben...
És a kis mosómedvének nem volt anyukája....
És akkor a Lány hazavitte a házába....
Éééés.....(gonoszul elvigyorodott,már dőlök a röhögéstől,de Ő is :-D )
Éééés.....felhúzta a kis mosómedvét nyársra....
Megsütötte...
És megette krumplival!"
Visítva röhögtünk,totál átadtuk magunkat az érzésnek és olyan jó vooolt :-D!
Akkor még az egésznek a tetejébe dobott egy lapáttal,amikor énekelni kezdett,egy tollal a hajában:
"A kis madárkának eltörött a szááárnyaaa......Neki nincs mamáááájaaaa..." :-DDD
Végül elaludt a kanapén a nappaliban,úgy vittem aludni,mint "kiskorában".
Szép esténk volt.

glitter-graphics.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése